1.First meet.

Egész kis koromban költöztem Koreába. Itt jártam iskolába itt nőttem fel, szóval ezt az országot tekintettem az otthonomnak. Származásilag magyar voltam szóval eléggé kilógtam sokszor a többiek közül. Magasabb voltam általában a többi lánynál, amiért kaptam is a beszólásokat. De annyira nem érdekelt, hisz a fiúk mind magasabbak voltak, mint én. A lányok általában ki is beszéltek mivel én a pasik után koslatás helyett, inkább külön edzésekre jártam és sokkal tehetségesebb voltam náluk. Ráadásul az osztály legmenőbb fiúja volt a legjobb haverom. Ő Lee Kiseop. Én meg Joung Rara vagyok. Most 16 éves. Sosem volt köztünk semmi szerelmi szál bár mindenki azt hitte, hogy együtt vagyunk. Az igaz, hogy tőle kaptam az első csókomat és sülve-főve együtt voltunk és ölelgettük egymást, de ez számunkra, csak annyit jelentett, hogy mennyire jó barátok vagyunk. Persze a csókot leszámítva. Az kíváncsiságból volt.

Az életem pár éve teljesen felfordult. Otthagytam az iskolát, mert él táncos és akrobata voltam a sok külön órának köszönhetően. Kiseoppal is egyre kevesebbet találkoztam, mert én elfoglalt voltam ő meg befutott énekes lett a U Kiss nevű bandába.

- Igen? –szólok bele a telefonba és el sem tudom képzelni ki keres éjnek éjjelén.
- Szia. Kiseop vagyok. Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de csak most van időm.
- Ugyan semmi baj. Még a táncteremben vagyok. Mondjad nyugodtan.
- Hát arra gondoltam, hogy valamikor találkozhatnánk. Most úgy is itt vagyok Koreába és lesz néhány lazább napunk.
- Óóóóó –  ujjongok  - az remek lenne Seopie.  Holnap délben a szokásos helyen?
- Tökéletes. Akkor tali. És most már menj haza aludni. – parancsol rám és leteszi a telefont.
Másnap izgatottan várom, hogy végre találkozzunk és a szokásos kis eldugott részünknél várom.
- Kiseoooooop. –ugrok nyakába, amikor meglátom. -  Úgy hiányoztál. Miújság veled? – elmeséli a fellépéseken mi minden vicces dolog történt a fellépéseiken és én is mesélek neki, hogy velem mi minden történt az elmúlt hónapokban.
- Nekem most próbára kell mennem, mert Soohyun leharapja a fejemet, ha kések… viszont… nincs kedved velem jönni. Szerintem nem zavarná. – mosolyog rám.
- Tudod, hogy nem a válaszom. –hajtom le a fejemet. – És azt is tudod, hogy miért.
- Tudom, hogy teljesen bele vagy szeretve. – ölel magához és a fejemet simogatja. – De attól gyere el. Ha nem akarsz majd nem mész a közelébe és nem figyelsz rá. Na? Gyere. – húz fel a földről és elindulunk a stúdió felé. Gyalog megyünk, hiszen nincs messze.
- Még senki sincs itt, ahogy látom. – mondja és bemegyünk a terembe leülni. – Most írt Soohyun egy órát még késni fognak, mert dugó van.
- Addig táncoljuuunk. – nézek rá csillogó szemekkel és felrángatom. Rákötöm a telefonom a hifire és benyomok valami zenét. Táncolunk U Kisst, Big Banget, Block B-t, Super Juniort és még sok mást. Amikor Beyonce szám jön Kiseop leül én meg elkezdek neki táncolni Beyonce módra nem kicsit elszexizve és észre sem veszem, hogy mögöttem ott van már az egész U Kiss, mert közben ideértek.
- Jó alakítás. – hallom meg a szám végén az én egyetlen Soohyunom hangját. Ijedten megfordulok és vérvörös lesz az arcom.  Szerencsére Kiseop odajön és derekamat átkarolva bemutat.
- Ő Joung Rara. Ő az a lány akiről meséltem, hogy mennyire jó barátok vagyunk. –mosolyog rám.
- Szólhattál volna. –morgok rá és kissé durcásan leülök, hogy kezdhessék a próbát. Egész végig Soohyunt nézem, aki néha észre is veszi ami felettébb kellemetlen helyzetbe hoz. Kiseop ezért sokkal jön még nekem. Neee és leveszi a felsőjét. Összeesküdtek ma ellenem. Kapnak egy kis szünetet és Kiseop odajön hozzám és az ölébe húz.
- Látom, hogy kissé kikészít. –neveti el magát.
- Az nem kifejezés. – motyogom és a mellkasának döntöm.
- Még, hogy barátok vagytok. – nevet Eli. – Mióta vagytok együtt. – jön oda elégedetten vigyorogva.
- Mi nem vagyunk együtt. Kiseop nekem olyan mintha a bátyám lenne. – mosolygok. Egy ideig még ők elbeszélgetnek a kettőn kapcsolatáról én meg Kiseop ölében ülve nézem, hogy Soohyun mit csinál. Beharapom ajkamat, ahogy ott félmeztelenül mászkál és Kiseop ölében megfordulva  a nyakába fúrom az arcomat.
- Sokkal jössz még nekem. – suttogom és kiszállok öléből, hogy folytassák.

A próba végére el is alszom, mert jobbnak láttam tettetni az alvást, mint bámulni őt és ténylegesen elaludtam. De ami megdöbbent, hogy nem otthon vagy a próbateremben ébredtem, hanem Seopie ölében a kocsiban amivel hurcolják őket mindenhova.
- Felébredtél? –mosolyog rám. – Bocsi, hogy csak nem lett volna időm hazavinni így jössz velünk a dormba. Anyukáddal már megbeszéltem. – kicsit ledöbbenek hát jó gondolom magamban és visszadőlök mellkasára. – Ja…mellesleg Soohyunnal fogsz aludni…csak neki van franciaágya…- nagy szemekkel nézek rá és látom azt az „én elintézem, hogy vele legyél” vigyort.
- Hálás vagyok, hogy így próbálkozol, de nem akarom zavarni őt. – suttogom úgy, hogy csak ő hallja.

Amikor odaérünk a szám is tátva marad a luxustól. Soohyun megmutatja merre van a szobája én meg kissé lemaradva félve követem.
- Ez lenne az. –mosolyog rám. -  Érezd magad otthon. A fürdő meg ott van. Szerintem még most fürödj le mielőtt Kevin és Kiseop beszabadul, mert akkor holnap után sem jutsz be.
- Rendben. Köszi. Csak megyek és megszerzem Kiseop néhány ruháját. –nevetek zavartan.
- Adok én, ha gondolod.
- Hagyd csak. –mosolygok. - Jó lesz Kiseopé. – sétálok át az ulzzanghoz. Betámadom Kiseopot. – Te ezt most komolyan gondoltad?
- Most mond, hogy nem örülsz, hogy mellette alhatsz. –vigyorog elégedetten.
- Nem, nem örülök. Mert nem fogok tudni aludni és ha véletlen is hozzám ér körübelül szívrohamot okoz. –pirulok el. – ja amúgy nem akarsz valami cuccot adni amiben alhatok. – nevetem el magamat.
- Ja, igen persze. – ad egy pólót.
- Seoppie nadrágot is kérek… nem érdekel, ha nagy rám… - nézek rá csúnyán.
- Pedig szerintem értékelné… és úgy is olyan nagy rád a pólóm, hogy maximum a lábadat fogja látni.
- Nem érdekel. – megyek el gyorsan fürdeni. Szerencsére egy kisebb nadrágját adta oda, így tiszta swagesen néz ki.  A póló…a pólót vissza adtam neki, mert rájöttem, hogy van egy tiszta trikó, amit edzésre akartam felvenni, de ebben Kiseop meghiúsította a terveimet.
- Olyan vicces, régen is így feküdtünk, amikor kiskorunkban féltünk a villámlástól. –nevetek és a karajaiba bújok. – Biztos vagy benne, hogy nem fogom Soohyunt zavarni?
- Igen. El ne áruld, hogy elmondtam, de ő ajánlotta fel, amikor megkérdeztem, hogy nem alhatsz- e ma velünk a dormban, hogy alhatsz akár mellette is. Ráadásul tátott szájjal figyelte a Beyonce alakításodat. –mosolyodik el őszintén.
- Jajj Seopie annyira imádlak. –ölelem át.
- De szerintem menj, mert, ahogy látom végzett a fürdéssel és nem szereti, ha akkor zavarják meg, ha már elaludt. – állít talpra. – Bár neked szerintem elnézné.
- Jó megyek… megyek. – sétálok át Soohyun szobájába, aki már le is feküdt. – Bocsi csak beszéltem még Seopival.
- Csini szerkó. – neveti el magát.
- Nem ér nevetni. Ez volt a legkisebb gatyája…- mászok be mellé az ágyba.