5. I love you

Másnap megünnepeltük Kiseop születésnapját. Nem volt valami extra, mert szorított az idő, de majd bepótoljuk és bulizunk egy jót. Nagy örömére kapott egy csomó ajándékot és egy hatalmas tortát, az én jó voltamból. Nem vagyok profi cukrász, de ebbe annyi energiát belefektettem, hogy még finom is lett.

Az elkövetkezendő  hetek, jól és kellemes hangulatban teltek. A fiúknak is kicsit több szabad idejük volt, így többet tudtam Soohyunnal lenni. Csak az okozott frusztrációt a csapatban, hogy kezdett kiszivárogni, hogy valamelyiküknek van valakije. Több fényképen is szerepeltem, de hol Kiseopba karolva és hülyéskedve, hol Soohyunnal kéz a kézben és néha meg Eli vagy AJ cipelt a hátán, ha már nagyon fáradt voltam.  Épp, hogy elkapott képek voltak és az arcom alig látszott rajtuk. Azért arra mindig ügyeltünk, hogy ha látnak is ne lássák legalább az arcomat, vagy ne tudják lefényképezni, ugyanis Soohyun ragaszkodott, ahoz, hogy még ne tudják meg. Ráadásul, az ügynökség is azt javasolta, hogy még ne hozzuk nyilvánosságra a kapcsolatunkat, csak akkor, ha már nagyon ezen csámcsog a média és bizonyítékok is vannak. Képek, esetleg felvételek vagy bármi, ami nem hamisítható. Teltek a napok és Soohyun ragaszkodott hozzá, hogy egyre több hivatalos eseményre menjek el velük. Nem akart már sokáig titkolózni. Kettesben sétáltunk kézen fogva, néha elcsattant egy vagy két szájra puszi. De csak így szépen lassan. persze rögtön lett belőle a hír és egyre több lesifotós követett minket bármerre mentünk. Kicsit már zavart, mert én nem ehez voltam szokva. De úgy gondoltam az egészre, hogy azért tesszük, mert szeretjük egymást és nem akarunk titkolózni és szívesen felválaljuk a másikat. Ez így is volt, mert hát ki szégyelné, hogy maga Shin Soohyun a fiúja. Senki! Így amikor kettesben voltunk és követtek már nem zavart. Büszke voltam rá, hogy ilyen fiúm van. De az már sok volt, amikor engem követtek és zaklattak a fotósok és a riporterek. Hiszen én nem voltam senki, egyszerűen csak híres a barátom. És a helyzet egyre csak elfajult. Először csak a szexuális életünket taglalták, úgy, hogy senkinek még belsős embernek sem nyilatkozott egyik tag sem semmit. Aztán rebesgették, hogy szakítottunk, pedig köztünk végig minden a legnagyobb rendben volt. Egy hónap kellett, hogy eljussak oda, hogy csak akkor megyek ki, ha fontos. Későbbre hozattam az edzéseimet és a magántanárokat házhoz hívtuk.
- Kezd elegem lenni. – sóhajtok és mellkasát simogatom. Éppen aludni készültünk, amikor már nem bírtam és kibukott belőlem.
- Még mindig követnek mindenhova és zaklatlak? – kérdezi és nyugtatóan simogat. A karjai közt mindig biztonságban érzem magamat és a legnagyobb rendben van minden.
- Igen. És egyre rosszabb. Már ott tartanak, hogy biztos terhes vagyok… csak, mert egyszer bementem egy gyógyszertárba fájdalomcsillapítóért… De ezt nem is láthatták, mert még bent elraktam a táskámba.
- Mindent ki fognak találni. Ne is érdekeljen. – mosolygott nyugtatóan és lekapcsolta a villanyt. – Előbb utóbb leszállnak a témáról és nekünk nyugtunk lesz. – adott egy jóéjszakát csókot és már aludtunk is. Eléggé ki voltunk merülve attól, hogy ránk volt akaszkodva a sajtó. A fanok, egyenlőre még nyugodtak voltak és csak a közösségi oldalakon zaklattak. Ez nem érdekelt annyira, mert számítottam rá, hisz én is nehezen fogadtam volna el, ha valaki másé lesz Soohyun. Nem reagáltam az ilyen üzenetekre, attól csak rosszabb lett volna és a többiek is azt tanácsolták, hogy hagyjam a fenébe. Egészen addig ment ez így, amíg szóban meg ne fenyegettek. Egyedül sétáltam az utcán, olyan este 6 fele, amikor három olyan nagyjából velem egy idős, vagy talán kicsit idősebb csaj odajött. Nem igazán féltem tőlük, mert úgy voltam vele, hogy úgyis csak jártatják a szájukat majd, aztán eltűnnek és elkönyvelik magukat, hű de menőnek, hogy beszóltak. Alacsonyabbak voltak nálam, mint úgy az átlag koreai lányok. Az, az egyenruha volt rajtuk, amit régen még én is hordtam. A legidősebb lány közülük – gondolom én – szólalt meg és elég kemény dolgokat vágott a fejemhez.
- Chh ez most komoly? – nézett végig rajtam fintorogva. – Komolyan azt akarod mondani, hogy te kellesz Soohyunnak? – nevettek, mintha mennyire csodálatosak lennének – Kezded kicsit szúrni a szemünket, tudod elég régóta hajtok Soohyunra, apám ismeri a menedzserük apját és már dolgozik az ügyön. Jó lenne, ha eltűnnél a képből, mert nem akarom, hogy megnehezítsd a dolgomat. Tudod, nem, igazán vagyok oda az olyan kis ribancokért, mint amilyen te vagy. Mellesleg ne piszkítsd már a koreai vért. – itt meguntam. Lazán a képükbe nevettem és kikerülve őket hazafele vettem az irányt. Újdon már Soohyunékkal laktam szóval még közelebb is volt. Sétáltam nyugisan hazafele. Észrevettem, hogy még egy ideig követtek meg beszéltek valamit, de úgy voltam vele, hogy csak meg akartak ijeszteni.  Hát nem jött össze nekik. Hazamentem és kibuktam Soohyunnak. Elmeséltem mi történt, aztán a többieknek is, akik elég intenzíven faggattak és érdeklődtek.
-  Szóval a menedzser apjának, a barátjának a lánya? Az  tudom, hogy ki. Elég furcsa egy csaj, régen rém volt rámállva, utána Elire most meg, úgy tűnik Soohyun kell neki. – magyarázta Kevin. – Ne érdekeljen. Két hét és lehet Dongho lesz az új szerelme. – kicsit megnyugodtam és elmentem aludni. Reggel nem épp kellemes hírrel keltettek.
- Mi az, hogy Japánba utazol két hétre? – akadok ki teljesen.
- De nem csak én. Kevin, Kiseop és AJ is jön. Dongho valami forgatásra megy és Eli meg Hoon itt marad veled.
- Az engem nem érdekel. Nem valami kellemes, hogy úgy ébresztesz fel, hogy bocsi, de indulok Japánba.
- De muszáj mennem. Te is tudod, ha azt mondják, hogy megyek, akkor megyek. Elit és Hoont meg megkértem, hogy addig vigyázzanak rád, amíg az elmebeteg csaj le nem nyugszik. Semmi dolguk nem lesz, szóval mennek majd veled mindenhova.
- Jól van. – sóhajtok nagyot és belenyugszom a dologba. Végül is tudtam, hogy sokszor lesz, hogy távol leszünk egymástól. Ki kísértük őket a reptérre. Én egész végig Soohyunon csüngtem meg természetesen néha Kiseopon is. Amikor eltűntek az ajtóban, ami a gép felé vezetett Elihez bújtam. Dongho gépe rá fél órára indult így még egy kicsit dekkoltunk ott a maknaeval és amikor ő is felszállt a gépre, hazaindultunk.

Amikor hazaértünk csend volt. Rémes csend. Kihalt az egész ház, ami mindig, hülyéskedő emberekkel és nevetéssel volt tele. Mivel nem volt semmi gondoltuk menjünk el szórakozni valahova. Az ötletet hamar elvetettük, mert a közelben csak olyan helyek voltak, ahol tuti zaklatták volna a fiúkat.
- És ha itthon buliznánk? Lehet, hogy csak hárman vagyunk, de legalább senkinek sem lesz semmi baja. – mondta Hoony mosolyogva. Elmentünk venni valami piát, mert Soohyun nem éppen az a fajta, aki szereti, ha piával van tele a ház. Nem zavarja, de nem akarja, hogy állandóan piáljanak. Végül elmegyünk vásárolni és veszünk a biztonság kedvéért még kaját és egy csomó piát.
- Te Eli…. nem gondolod, hogy ez hármunknak annyi pia, hogy detoxba ihatjuk vele magunkat? – nevetek.
- Nem hárman leszünk.
- Mi? Kik lesznek még? És akkor is sok, ha többen leszünk, ez rengeteg. – tényleg minden volt. Sör, Tequila, két nagy Royal Vodka, Martini, Pezsgő, Jeger, Ouzo és még sorolhatnám. Nem mintha anti-alkoholista lennék, de nem akartam, hogy hányásig igyák nekem magukat. – Remélem, azért nem tervezitek ezt mind meginni. – megyünk a pénztárhoz fizetni.
- Amúgy a Big Bang- es fiúkat hívtuk még át. De valószínű, hogy csak GD, TOP és Seungri jön majd. A többieknek dolguk van, vagy mi.  – csak nagyokat pislogok.
- Mi a baj? – neveti el magát mind a kettő.
- Muszáj GD-nek jönnie?
- Nem szereted? – kerekedik el Eli szeme.
- Pont ellenkezőleg. Imádom. Félő, hogy szívrohamot kapok, ha meglátom. – pirulok el.
- Dehogy fogsz. – megyünk a kocsihoz és haza.
- Vigyázz a RedBulljaimra. – aggodalmaskodik Eli, nehogy baja essen a kicsikéinek. Hazaérünk és kipakoljuk a piát és a többi cuccot. Én ledobom magamat a kanapára és fekszem.
- Nyolc körül itt vannak. – teszi le a telefont Hoon. Az órára nézek, és háromnegyed nyolc van.  Amikor ide érnek, én éppen telefonon beszélek Soohyunnal és Kiseoppal. Amikor meglátnak, csak állnak és bámulnak. Mivel Kiseop épp magyaráz valamit, így csak meghajolok és próbálom lelőni az ulzzangot, hogy ne legyek paraszt, aki inkább csak telefonál. De ő csak mondja és mondja. Zavartan mosolygok feléjük és nem tudom, hogy mit csináljk, mert nem akarom Kiseopra csapni a telefont. Végül Eli elveszi tőlem.
- Óhh, szia Kiseop. Igen… igen nagyon szuper. Szia. – teszi le. – Na, látod így kell ezt csinálni.  – csak nagyot nézek, aztán bemutatkozok a többieknek.
- Csini a csajod Eli. Vagy a tied Hoon? – jegyzi meg TOP.
-  Én Soohyunnal vagyok. Csak most éppen Japánban van. – mondom és leülök Hoon mellé. Mellém meg persze GD. Kisebb szívroham kerülget, ahogy hozzám ér.
- Na, mi a baj? Nem harapok. – mondja kicsit gúnyosan nevetve.
- Semmi. – húzódok arrébb, ők meg jót szórakoznak rajtam.

Az este egész kellemesen telik. Énekelgetnek és hülyéskednek, a végére meg TOP- n és Seungrin kívül mindenki holt részegre issza magát, ők meg előszeretettel videózzák. GD a végén egy szál alsóban rohangál fel és le, Hoon és Eli egymásnak esnek aztán meg verekedni akarnak, hogy miért csókolta meg őket a másik én meg szintén fehérneműben kergetem GD –t, mert ellopta a pónimat. A végén kiütve egymás hegyén-hátán alszunk el és reggel halál másnaposan és meglepődötten ébredünk. Eli és Hoon még mindig összebújva és rajtuk fekve és GD meg rajtam fekve alszik. Amikor mindeannyian felébredtünk TOP és Seungri gonosz módon köti a tévére a telefonját és mutatja meg, a videókat és a képeket. Ott van, ahogy sztriptízt nyomok, ahogy GD vetkőzik, és ahogy Eli meg Hoon smárolnak, meg képek az egész éjszakáról és a reggelről.
- Jézus istenem. . fogom a fejemet, mert majd szét hasad. – Töröljétek ki. Ha Soohyun megtudja nekünk annyi.
- Miután megittál egy üveg Jégert meg három sört nem érdekelt Soohyun, hogy mit fog szólni. – nevetett.
- Akkor is. – fekszem rá Hoonra, aki teljes sokkban van Elivel együtt, hogy ők most komolyan smároltak egymással. Végül meg győzzük őket, hogy töröljék ki a felvételeket és rendbe rakjuk a házat. De legalább Ji – vel jó barátok lettünk a végére. Nem mentünk ki Soohyunék elé a reptérre csak Hoon aki már jól érezte magát. Mi Elivel meg a nyomok eltüntetésén dolgoztunk. Boldogan ugrottam Kiseop és Soohyun karjába, de ők nem öleltek vissza csak eltoltak maguktól. Csak kérdően néztem. Már nem volt piaszagom és biztos voltam benne, hogy Hoon nem mondott el nekik semmit.
- Tegnap éjjel kaptam néhány szép képet és videót Seungritól. – ültetett le mind a hármunkat a kanapéra. Basszus persze erre nem is gondoltam, hisz ők sem voltak teljesen józanok. Biztos jó bulinak tartották. Basszus. – kezdjük ott, hogy mi az, hogy csak úgy bulit rendeztek? Hogy ennyire kiütitek magatokat? – most Eli és Hoon felé fordult. – Ráadásul bennetek semmi felelősség érzet nincs? 16 éves és hagyjátok, hogy ilyeneket és ennyit igyon… Te meg – fordult megint felém – Most komolyan mondod, hogy az éjszaka közepén arra kell kelnem és ezért hazautaznom, hogy a barátnőm 5 pasinak sztriptízel részegen? – itt már szinte ordított. Én az éjszakára nem is emlékeztem csak a videóról tudtam, hogy mi történt.
- Sajnálom. – kérek sírva bocsánatot. Sose láttam még ilyennek és megijeszt.
- Nem tudom, hogy meg tudom –e bocsájtani. – állt fel és elsétált fel a szobájába. Én Kiseophoz bújtam, de ő is dühös volt és eltolt magától. Mindig is mániája volt, hogy megvédjen attól, hogy részegre igyam magamat. Pláne, hogy ennyire. Én meg megígértem, neki, hogy sose fogom és most tessék. Megszegtem. Nagyon rosszul éreztem magamat miatta és én sírva a Eli meg Hoon meg a fejüket fogva ült ott mellettem.

Soohyun végül nem ment vissza a többiekhez Japánba. Nem is igazán szólt hozzám és külön aludtunk. Nagyon dühös volt és akárhogy próbálkoztam nem sikerült kiengesztelnem és megbocsájtást nyernem. Végül három vagy négy nap után úgy döntöttem egy időre hazaköltözöm. Amikor este próbálni mentek nem is pakoltam össze, mivel volt még otthon cuccom. Hoonnak mondtam. Majd ha hazajönnek, felvilágosítja őket. Már javában sötét volt. Senki nem tudta, még a média sem, hogy összevesztünk, mert nyilvánosan nem mutattuk. Csendben sétáltam, mintha semmi baj nem lenne, mert egy két fotós meg újságíró azért mindig lesben állt, hogy mikor történik olyan, hogy lecsaphassanak rám és új botrányt vagy jó hírt közölhessenek a néppel. Én csak nagyban gondolkoztam, hogy most mit tegyek, amikor valami izmos nagydarab fazonba ütköztem.
- Elnézést. – mondtam és mentem tovább. Fekete volt a ruhája és eléggé nem normális feje volt.
- Ohh, pont téged kerestelek. – vigyorgott és a számat befogva egy autóba tuszkolt. Pont ilyenkor nincsenek itt lesifotósok.

Hoon pov.

- Jól van. Gondold át a dolgokat és gyere vissza. – öleltem meg és mi elmentünk próbára. Próba után, amikor nem találtuk otthon, mindenkinek elmondtam, hogy pár napra hazament. Kiseop próbálta hívni, de nem vette fel. Gondoltuk nincsen semmi baj, biztos csak nem akar senkivel sem beszélni.

Másnap viszont én keltem először. Az internet vele volt tele. Képekkel, ahol berántják egy autóba. Még videó is volt. Nem is tudtam, hogy megmutassam –e Soohyunnak. És ha már látta? És látta is. Ő meg Kiseop teljes sokkban ültek és egy szót sem tudtak szólni.
- Biztos, hogy kamu és jól van. – próbáltam nyugtatni őket és én is reménykedtem benne, hogy tényleg így van.
- hívtam az anyukáját. Nincs otthon. – sírta el magát Kiseop. Soohyun hallotta, de csak még mélyebben a semmit mondásba került. Csak ült ott és nem tudta, hogy mit is csináljon. Én már hívtam a rendőrséget és a fotósok is értesítették. Az egyik személy leírást adott, amennyire látta a férfi arcát.

Napok teltek el és semmi. Minket minden oldalról faggattak, minden újság. Még műsorba is hívták Soohyunt, de nem ment. A próbákat is kihagyta. Alig evett és nem csinált semmi. Kiseoppal karöltve depresszióba estek. Mindenki aggódott értük.

End of the Pov.

Egy tűszúrást éreztem és onnantól kezdve se kép se hang. Valamivel elkábítottak. Egy sötét és hideg szobában ébredtem. Alig volt valami fény és ki voltam kötözve.
- Na, végre, hogy fel ébredtél. – hallottam egy ismerős hangot. Egy lányé volt. De nem tudtam, hogy ki. Végül, amikor ki tudtam nyitni a szemeimet és felemelni a fejemet, azt a lányt láttam, aki megfenyegetett úgy egy hete. – Szerintem világosan meg mondtam, hogy szakíts vele. – valamihez fel volt kötözve mind a két karom és álltam. Vagyis inkább lógtam. A lábam leért a földre, de alig álltam rajta. Nem én tartottam magamat. Eldöntöttem, hogy nem mondok semmit. Csak rosszabb lenne. – Úgyhogy most bűnhődni fogsz. – mondta és feljebb vette a világítást. Egy ablakok nélküli szobában voltam. Csupa piszok voltam és majd meg fagytam. Csak egy vékony póló és egy nadrág volt rajtam. A kabátom és a pulcsim a földön hevert. – Hívd fel és szakíts vele vagy nagyon fájdalmas lesz. – mondta.
- Nem. –nyögtem ki végül.
- Hát…. akkor. – fogott a kezébe egy éles kést és először az arcomon húzta végig. De csak éppen, hogy megsértette. Utána a karomon. A hasamon és a combomon is. Ott jól bele is mélyesztette.
- Te elmebeteg vagy. – ordítottam a fájdalomtól.
- Na, ejnye. – mondta és gyomorszájba rúgott. – Sajnos a pasit, aki idehozott elkapták. De nem találnak ránk. – mondta és akkorát ütött ököllel az arcomra, hogy felrepedt az alsóajkam. Félájultra vert, de végül abbahagyta. Nem hallottam mást, csak ordibálást és, hogy valaki elengedi a kezemet. Már vártam mikor esek a földre, de nem estem. Valaki fogott. A nevemet mondogatta folyamatosan, de reagálni se tudtam. Végül még egy utolsó éles fájdalmat éreztem és teljesen elvesztettem az eszméletemet. Csipogást hallottam, amikor felébredtem. És korház szagot. Tehát korházban vagyok? Lassan kinyitottam a szemeimet. Fehér falak, gépek és mindenem bekötve. Meg akartam szólalni, de valami volt a számban. Vagyis inkább rajta. Fájt. Össze volt varrva és egy szót sem tudtam kinyögni. Valaki szorongatta a kezemet. Nagy nehezen odafordítottam a fejemet. Soohyun volt az. A csuklóm lila volt és csupa seb. Biztos a kötél dörzsölte ki. A végére összeállt a kép és Soohyun is felébredt. Megállapítottam, hogy az arcom is be van kötve és mindenem. Soohyun egy szót sem szólt, csak könnyek gyűltek a szemébe és óvatosan ölelt magához. én egy szót is alig tudtam kinyögni. Levegőt venni is nehezemre esett. De jelen pillanatban nem érdekelt. Azzal a kezemmel, amiből nem lógott az infúzió, átöleltem. nehezemre esett, de most az, hogy ő ott volt és engem ölelt kicsit jobb állapotba hozott. Végül hívott egy nővért. Ő megvizsgált és szólt az orvosnak, aki felvett, hogy jöjjön. Ő is vizsgálgatott. Végül a szív monitort elvitték és az infúziót is kiszedték.
- Sokat kell pihennie és majd varratszedésre kell visszajönni. Lehetnek kisebb magába zuhanásai, de ha ez nem tűnik el órákon vagy egy napon belül orvossal kell kezeltetni. Ezeket a gyógyszereket szedje, és ne erőltesse meg magát, vagy felszakadnak a sebek. Nyugodtan hazaviheti. – adja oda neki a zárójelentésemet. Végül Soohyun segít felöltözni és eltámogat a kocsiig és beültet. Tudja, hogy nehezemre esik beszélni, ezért inkább meséli nekem, hogy mi történt én meg csak bólogatok.

Amikor haza érünk, még mindig segítenie kell a járásban. Amikor bemegyünk, mindenki oda gyűlik. Kivéve Kiseopot, ő magához húz, és szó nélkül ölel.
- Annyira sajnálom, hogy eltaszítottalak. Soha többé nem fogom. És ne merj még egyszer így dönteni valamiről és bajba keveredni. – motyogja a nyakamnak.
- Na, hagyd levegőhöz jutni. – vesz ki Soohyun a kezeiből és a kanapéra fektet.

Elég hosszú idő volt a gyógyulásom. két hét múlva minden varratot kiszedtek és már gyógyszereket sem kellett szednem. Soohyun és köztem minden a legnagyobb rendben volt és a sajtónak is nyilatkoztunk mind a ketten a történtekről. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. És még táncolhattam is az egyik számukban. Így fellépésekre is járhattam velük. De mindenhova magukkal vittek. Soohyun ragaszkodott hozzá. Túlzottan féltett a történtek után. Még látszottak a sebeim, és némelyik lila folt, de ez volt a legnagyobb bajom. Boldog voltam és már senki sem bánthatott. A rossz akaróimat úgy ledöbbentette a hír, hogy valaki mellém és Soohyun mellé pártolt, valaki meg megilyedt és abbahagyta a zaklatásomat. A lány, aki bántott a fiatalkorúak börtönébe került és orvosok kezelik. Teljesen depresszióba esett a történtek miatt és nem tudott magyarázatot adni, hogy miért csinálta. Sajnálta amit tett, én meg őt, hogy ilyen élet jutott neki, de nem bocsájtottam meg és nem is fogok. A sebeim még mindig sajogtak miatta.

Egyik reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. GD hívott.
- Menj ki az ajtó elé. – mondta és letette. Én kimásztam az ágyból és lementem. Kinyitottam az ajtót és GD állt ott egy csomó vörös rózsával és csokival.
- Tudom, hogy egy hónappal ezelőtt volt, de boldog születésnapot. – nyújtotta át. – Szeretlek.

4. First time (+18)

*- Addig nem jöttök ki onnan, amíg szerelmet nem vallotok. – vihognak.
- Mi? Sosem… nem vagyunk szerelmesek. – mondjuk egyszerre.
- Eli nyissátok ki most. – csapkodom az ajtót és érzem, hogy a fél fenekem kivan és rajta Soohyun kezét. *

Ijedten ledermedek és még a kezem is megáll a levegőbe. Jó pár másodpercbe beletelik, mire magamhoz térek és megfordulva az ajtóhoz húzódom. Nem csinál semmit, csak mosolyogva jön és az ajtóhoz szorítva könyököl fejem mellé. Talán 10 cm, ha van köztünk, így csak kicsit kell felpillantanom, hogy a szemeibe nézzek. Nem igazán tudom, hogy mire számítsak, mert tekintete egyszerre tele van izgalommal és vággyal. Egyik kezével derekamat karolja át és húz magához, míg a másikkal a hátamat.
- Ehh…enegdj elh. – csuklik el a hangom, amikor megmarkolja a fenekemet.
- És miért engedjelek el? – suttogott a fülembe érzékien. Teljesen kirázott a hideg és beleremegtem. Tudtam, hogy csak egy határozott szavamba kerül és elenged, de nem tudtam sokat kinyögni.
- Kiseop nyisd ki az ajtót. – mondom kicsit hisztérikusan és az ajtó abban a pillanatban kinyílik és egy nem sokat értő Kiseoppal találom szemben magamat. Készülnék, hogy felpofozzam, hogy mégis, hogy a fenébe képzeli ezt, de sokra nem jutom, mert még mindig Soohyun karjai közt vagyok. – Engedj el. – rázom le magamról a karjait és leszarom, hogy ki lát, Kiseop szobájába vonulok. Ami nem valami jó döntés, mert még felöltözni sem tudok. Hosszasan gondolkozok, hogy ezek után mégis hogyan tovább. Mert kellemes volt, ahogy ölelt és nem is zavart, hogy a fenekemet fogta, de letámadva éreztem magamat és kicsit megszégyenítve. Tudtam, hogy előbb-utóbb szembe kell velük néznem, de még nem most.

Az ulzzang nem is jött be órákon keresztül, én meg csak feküdtem egy szál törölközőben betakarózva. Hamar elnyomott az álom, de nem egyedül ébredtem. Kiseop ült mellettem és a hajamat simogatta. Morcosan ráemeltem a tekintetemet és vártam, hogy mondjon valamit. Úgy éreztem most nem én vagyok az, akinek meg kell szólalnia. Egy ideig mosolygott és végül megszólalt.
- Nem gondoltam, hogy így fog elsülni. Sajnálom. – morzsolgatta egy tincsemet. Nagyot sóhajtottam és válaszra nyitottam a számat.
- Nem az a baj, hogy bezártál vele, hanem, hogy nem vetted figyelembe, hogy ruha sem volt rajtam. Ráadásul te is tudod, hogy nem igazán voltak ennyire intim pillanataim fiúkkal még és így zavarba hozott, hogy ott álltam előtte egy szál törölközőben, ami alig takart valamit. – fekszem be ölébe.
- Tudod, hogy csak egy szavadba került volna és abbahagyja, nem? Soohyun nem az a fajta, aki zaklatna. Hoztam neked ruhát. Öltözz fel és menj át hozzá. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de rossz nézni, ahogy mind a ketten szenvedtek attól, hogy akarjátok a másikat, de nem léptek. Így legalább átbeszélitek. És ki tudja, lehet, hogy jól fog elsülni a dolog. – fejezi be kicsit hosszas monológját, egy mosollyal. Felveszem a ruhákat, amiket hozott és kicsit habozva, de átmegyek Soohyun szobájába. Az ajtó előtt állok még egy kicsit és azon gondolkozok, hogy benyissak- e. Végül Elitől kapom meg a végső lökést, aki szó szerint belök az ajtón és halkan becsukja azt. Csak állok ott az ajtóban, mint egy rakás szerencsétlenség és nem tudom, hogy most mit is kéne mondanom vagy csinálnom. Végül látom, hogy bíztatóan rám mosolyog és pirultan leülök az ágy szélére vagy fél méterre tőle.
- Nem harapok. – nyúlt felém és derekamnál fogva az ölébe húzott. Nem mertem ránézni így inkább kezeit néztem a derekamon. – Nem akartam erőszakoskodni veled. Kiseop mindent elmondott. Nincs semmi baj. – suttogta fülembe mámorító mély dünnyögő hangon. – Majd idővel hozzászoksz. Nem fogok semmit sem erőltetni. – cirógatta ujjaival kézfejemet és folytatta. – Persze csak, ha te is szeretnéd, hogy csináljak a jövőben hasonlókat. – nagyot dobbant a szívem.
- Ezzel arra akarsz célozni, hogy te szívesen járnál velem? – suttogom félénken és még mindig nem merek ránézni. Félek, hogy csak szórakozik vagy esetleg félreértettem, amit mondott. Csak pár másodperc volt, mire válaszolt, de nekem hosszú perceknek tűntek.
- Igen azt. – hallottam a határozott választ és a szívem a torkomban kalapált. Vajon ő is érzi? Vajon ezen kuncog? Hisz a keze a hasamon van. – Na, mit mondasz? – egy percig haboztam és félénken bólintottam. Mindig is ez volt a vágyam. Hogy ő és én. De most kicsit féltem a dologtól. Hisz ő sokkal idősebb és tapasztaltabb volt és féltem, hogy esetleg nem leszek neki elég jó. Mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra. -  Legalább nézz rám. Látni szeretnélek. – söpri ki arcomból a hajamat és államnál fogva maga felé fordít. Halkan nevetni kezd zavarodottságomon és pirult arcomon és kimondottan jót szórakozik. – Na, gyere. Kiseop már nem tud mit csinálni, hogy jobban hallja a történéseket. – puszilt szájon. Igen. Ő csókolt meg. Az ő puha és édes ajkai voltak. Felkapott és az ajtóhoz sétált velem, majd azt kinyitva az egész banda beesett rajta. Én nagyokat pislogva feküdtem a karjaiban és szóhoz sem jutottam.
- Na, na naaa? – pattogott Kiseop.
- Az enyém. – jelentette ki Soohyun mosolyogva. Valaki mosolygott, valaki lepacsizott volna vele, ha nem vagyok a karjaiban, valaki meg csak epés megjegyzéseket tett, hogy mostantól alhat füldugóval. Kicsit értetlenül figyeltem a történéseket, aztán lemásztam karjaiból és átöleltem Kiseopot. Ha ő nincs, most nem lehetnék életem szerelmével.
- Köszönöm. – suttogom fülébe. Válaszul csak magához szorít.
- Ezért vagyok a legjobb barátod. – mosolyodik el és elenged. – És, ha most megbocsájtotok… - csukja be perverzen vigyorogva az ajtót kitessékelve mindenkit rajta. Mi meg Soohyunnal ketten maradunk. Egy kicsit kellemetlen csendben állunk, aztán megint felkap és finoman az ágyra fektet, és felém mászik, és óvatosan rám fekszik, úgy, hogy ne nyomjon.
- Szólj, ha nehéz vagyok. – mosolyog és közelebb hajol ajkaimhoz. Én csak bólintottam, hogy vettem az adást.  Tudtam, hogy mi következik, így, ahogy egyre közelítette arcát az enyémhez, lassan lecsuktam a szemeimet. Pár másodperccel később puha ajkai az enyémekhez simultak és lágyan becézgették azt. Nem egy emberrel csókolóztam már életemben, de ez messze túlszárnyalta az összeset egybevéve is. Finom volt, lágy és szinte bizsergett. Kellemesen kirázott tőle a hideg. Egyre jobban kezdtük elmélyíteni a csókot, és percekkel később szájába átfurakodva, heves nyelvcsatát vívtunk egymással. Percekkel később levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Vágyakozó tekintettel vizsgálgattam kívánatos ajkait és ajkamba harapva néztem szemeibe. Szinte rögtön vette az adást és rögtön vissza is hajolt az ajkaimra. Ez most teljesen más volt. Nem volt annyira heves, de még is érzelemmel teli és forró volt. Még órákon keresztül élveztük egymás ajkait, de tovább nem mentünk. Tiszteletben tartotta, hogy én még nem igazán jutottam ennél tovább. Szerintem nem is zavarta. Így szavak nélkül is többet tudott meg rólam és én is róla. Hogy hol szereti, ha simogatják vagy, hogy, hogy szeret csókolni, mikor mennyire hevesen és fordítva is.
- Le kéne menni a többiekhez. – törtem meg a csendet és rebbentettem ki gondolataiból. Bólintott egyet és nyakamba csókolva leszállt rólam, hogy én is fel tudjak kelni. Kicsit rendbe raktuk magunkat és kézen fogva lesétáltunk. A többiek épp vacsoráztak.
- Szólhattatok volna, hogy van kaja. – morgott Soohyun.
- Mi szóltunk, sőt be is mentünk, de mintha süketek lettetek volna, se kép, se hang észre se vettétek. – magyarázta Eli, egy perverz mosoly kíséretében. Inkább nem mondtunk semmit csak leültünk enni. Nem is tudom már, hogy mit is ettünk, mert végig Soohyun kezére koncentráltam, ami a combomat simogatta. Igyekeztem nem látványos jeleket adni arra, hogy milyen kellemes érzés, mert természetesen, így is hat tekintet mereven bámult minket. Nem szóltak egy szót sem, csak mereven néztek. Eli és Jaeseop és természetesen Kiseop perverzen, Kevin és Dongho érdeklődve, mint akik kérdezni akarnak valamit, és Hoon meg úgy, mint egy anyuka. Féltem attól, hogy esetleg nem lesznek kibékülve a dologgal, de szó sem volt róla. És ennek elmondhatatlanul örültem.

Vacsora után szokás szerint átmentünk a nappaliba tévét nézni. Hát arról, hogy mit néztünk, nekem és Soohyunnak megint csak fogalma nem volt. Néztük egy kicsit aztán ölébe másztam és megint egymás ajkainak estünk. Amikor már túl sok volt a többieknek abbahagytuk egy időre. Végül ölébe kuporodtam és elkezdünk valami érdekes filmet nézni. Már talán csak ketten-hárman lehettek rajtunk kívül így annyira nem zavartattuk magunkat. A film végéig a kanapén eldőlve ízlelgettük egymást. Már vagy 11 óra lehetett, amikor valami horrort kezdtünk el nézni. Nem volt valami izgalmas így hamar elaludtam.

Reggel ébredtem csak fel, de ahogy láttam Soohyun át is öltöztetett éjjel, mert pizsamában voltam. Erős karok fonódtak a derekam köré és, amikor megfordultam, egy mosolygós leaderrel találtam szemben magamat.
- Jó reggelt. – nyöszörögtem álmos hangon és nyakába temettem az arcomat, hogy ne lássa, hogy mennyire kómás zombi fejem van.
- Neked is. – emelte fel a fejemet és megcsókolt. – Mit szólnál, ha ma elmennénk kettesben valahova?
- És hova? – nézek rá érdeklődve.
- Az legyen meglepetés. – kuncogott.
- Legyen. – nem sok erőm volt nyafogni, hogy kiderítsem, hogy hova is akar vinni, így inkább visszabújtam hozzá még egy kicsit és pihentünk. Egy jó fél óra múlva, amikor úgy, ahogy magunkhoz tértünk lementünk reggelizni.
- Nekünk még van ma egy interjúnk ma, de addig pakolj össze. Én már a saját cuccom, össze készítettem. – mosolygott. Elég furán nézhettem rá, mert elnevette magát.
- Több napra megyünk? – nézek nagy szemekkel rá és válaszul bólint egyet. – És a többieket nem zavarja? Vagyis hát érted?
- Nem, sőt még örülnek is neki. Ilyenkor senki sem parancsolgat nekik, nyugodtan alhatnak bármeddig és csak próbára kell menniük.
- Ohh, értem. – gyorsan befejezzük a reggelit, mert indulniuk kell, én meg addig felmegyek összepakolni.  Csak egy kicsit nagyobb táskába pakolok be, mint ő.  Igaz nem mondta, hány napra megyünk, de gondolom maximum kettő vagy esetleg három. Amíg visszaérnek, még gyorsan hajat mosok és sminkelek.

 Még vagy két óra eltelik, mire visszaérnek és Kiseop már hívott is, hogy Soohyun üzeni, hogy vigyem le a cuccokat, mert rögtön indulunk, csak éppen vezet. Lecipelem a cuccainkat és várom, hogy ideérjenek. Amint belépnek a lakásba Soohyun felkapja a két táskát és már indulunk is. Egy lélegzetvételnyi időm sem volt, pedig ki akartam faggatni valakit, hogy hova visz Soohyun. Már vagy egy órája kocsikáztunk, de még mindig fogalmam sem volt hova vihet. Autópályán mentünk, szóval jó messze.
- Messze vagyunk még?
- Még három óra. – vigyorgott.
- Három óra? Jézusom hova viszel? – nevetek. Szerettem mindig is a hosszú autókázásokat, de, mint mindig most is elaludtam. Amikor felébredtem fogalmam sincs hol voltunk. Gyönyörű hely volt, gyönyörű épületekkel. Olyan régimódi, de varázslatos. Végül egy eléggé fullos hotelnél parkolt le.
- Tudom furcsa, hogy egy hotelbe hoztalak, de várd ki a végét. – fogta meg a kezemet és besétáltunk. Előre foglalt szobát. És, amikor megláttam a szobát és a kilátást a lélegzetem is elállt. A tengerpartra nyílt. Volt benne fedett medence, jakuzzi, minden.
- Jézusom, ez valami eszméletlenül gyönyörű. – öleltem meg mosolyogva. Igaz, hogy a dormaban lévő körülmények is körülbelül, ugyan ezek voltak, de ez más volt. Olyan varázslatos és romantikus.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott vissza és, amíg én nézelődtem, ő bevitte a szobába a csomagjainkat. Pár perc után követtem és hát nem csalódtam, hisz az a szoba sem volt semmi. Ledobtam magamat a hatalmas ágyra.
- De kényelmes. – mondom kicsit nyöszörgős hangon és ő is ledobja magát mellém.
- Huhh, igen. Ilyen kéne otthonra is. – neveti el magát.
- Akkor, szerintem egész napot az ágyban töltenénk. – nevetek. De aztán rájövök, hogy kicsit félreérthető volt, amit mondtam, mert rögtön magamon találom.
- Szóval az ágyban? – suttogta érzékien a fülembe. Teljesen beleremegtem, ahogy megéreztem forró leheletét a hideg bőrömön. A halk kuncogás, megint bizonyította, hogy nagyon kedvére van a dolog, ezért fújkálni kezdte a nyakamon a bőrt, utána csókolgatni kezdte. Lágy, de annál forróbb és érzékibb csókok voltak. Égett mindenütt a bőröm, ahol ajkai súrolták. Nem bírtam tovább és felnyögtem. – Ilyet csinálj még. – suttogta és kicsit intenzívebben folytatta. Lassan levette a pólómat és áttért a mellkasomra. Nem féltem a dologtól, mert tudtam, hogy valószínű szándékában áll, ha ide hozott, de még nem akartam, hisz előttünk áll az egész éjszaka. Kint még világos volt, pedig tél volt. Így gondoltam addig csinálhatnánk mást.
- Mit szólnál, ha beülnénk a jakuzziba? – suttogom a fülébe. Csak vigyorogva bólint egyet és már öltözünk is át fürdőruhába és megyünk is. Először végül a medencében kötünk ki és úgy játszunk órákig, mint az 5 éves kisgyerekek, persze néha itt, ott kicsit megfűszerezve. Már javában sötét van kint, amikor átmászunk a jakuzziba. Befészkelem magamat az ölébe és csókolni kezdem. Valahogy, most sokkal több ez a csók, mint eddig bármelyik volt. Sokkal érzelem telibb, mintha csakis mi és senki más nem létezne a földön. Minden benne volt. Szeretet, szerelem, fájdalom, vadság, vágy, gyengédség és hevesség egyben. Lassan felfedező útra indultak a kezeim izmos felsőtestén és végül hasán állapodtak meg. Imádtam az izmos kocka hasát. Ujjaim hegyével cirógattam, amíg ő hátamat simogatta és végül felállt velem és a közelben lévő kanapéra fektetett. Fogalmam sincs, hogy mit kereshetett ott egy kanapé, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Lassan egyre lejjebb csókolgatott és simogatott és felsőmtől is megszabadított, míg végül a hasamnál állapodott meg. Nem tudom, hogy honnan tudhatta, hogy a hasamra vagyok a legérzékenyebb, de rögtön ráérzett. Tudtam, hogy innen már nincs visszaút, de nem is zavart. Végül megint felkapott és a szobába vitt. Fogalmam sincs mikor csinálhatta, de a szoba tele volt rózsaszirmokkal és gyertyákkal. Mindenre gondolt. Volt behűtve pezsgő is, de volt egy érzésem, hogy azt majd csak később bontjuk fel. Lassan az ágyra borított és ott folytattunk, ahol előbb abbahagytunk. Lassan minden ruhadarabtól megszabadított, már, ha annak lehet mondani egy apró fürdő bugyit és az egész testemet simogatta. Kicsit felbátorodva én is levettem nadrágját. Láttam rajta, hogy már alig bírja visszafogni magát, de nem siette el. Még mindig csak egy szavamba került volna, és abba hagyja. Óvatosan a fejem mellé könyökölt és a fülemet csókolgatta. Ágyékunkat lágy és lassú mozdulatokkal dörzsölgette össze, amitől
halkan, de annál élvezet telibben nyögtem a fülébe.
- Vigyázok rád. Ígérem. – suttogta alig hallhatóan a fülembe és átölelve teljesen magához húzott. Nem tétovázott sokat és egy lökéssel már bent is volt. Ha akarnám, se tudnám letagadni, hogy mennyire fájt. De ez a fájdalom, más volt, mint amire számítottam. Nem kellemesnek mondanám, de mégis csak olyan okozta, akitől még ez is mennyei volt. Az arcom persze összerándult, így egy kicsit meg is állt, hogy megszokhassam. Bólintottam egyet és lassan, megint mozogni kezdett. Idővel egyre hevesebb és hevesebb lett. Egyre élvezet telibben nyögtünk és a fájdalom is elmúlt. Szívverésünk szinte egy dallammá fonódott. Ennél szebb dallam nem is létezett. Éreztem, ahogy egyre jobban lüktet és mind a ketten egyre közelebb voltunk a csúcshoz. Végül nevét nyögve megremegtem és jutottam fel a csúcsra vele egyszerre. Most már teljes mértékben, csak az övé voltam. És ez boldogsággal töltött el. Kicsúszva belőlem fordított át minket és mellkasán fekve pihegtem. Bebújtunk a takaró alá és ugyan így vissza fekve aludtunk el.

Reggel puszikra ébredtem. Már a reggeli is ott várt. Megreggeliztünk és a nap nagy részét fekvéssel és semmittevéssel töltöttük. Kipihentük a sok hetes fáradalmat és stresszt. Este sétáltunk egyet a parton holdfényben és egy padon ülve néztük a csillagokat. Az idő kellemes volt. Órákig ültünk és beszélgettünk. Másnap reggel indultunk vissza, hisz aznap este még fellépésük volt. Sokkal rövidebb időnek tűnt a visszaút. A dormba visszaérve persze mindenki csak feküdt és nem csinált semmit, de Soohyunt meglátva mindenki felpattant és tetette a jó gyereket. Nevetve néztem őket. Végül rendbe kellet rakniuk mindent, amíg mi kipakoltunk. Utána persze nem úsztam meg a Kiseop általi kihallgatást. Soohyun persze csak nevetett az egészen, ahogy az ulzzang magával rángatott a szobájába. És nagy megkönnyebbülésemre nem is zavarta, hogy ilyen ’intim’ és belsőséges kapcsolatot ápolok Kiseoppal. Elmeséltem neki, hogy mi mindent csináltunk, de a szexet, amire igazából kíváncsi volt nem említettem. Hagy kínlódjon egy kicsit. Láttam rajta, hogy már majd fel robban, de úgy voltam vele, majd megkérdezi. Még vagy fél óráig dumáltam nekik a semmiről, mert időközben Eli is bejött, amikor már nem bírták és szinte egyszerre kérdezték meg.
- De lefeküdtetek? – csak nevettem rajtunk.
- Szóval csak ez érdeke? – nevettem tovább. – Igen le. – mondtam végül. A reakciók, azok voltak, amire számítottam. Egy perverzen vigyorgó Eli, aki valószínűleg elképzelte az egészet és egy mosolygós, de aggodalommal teli Kiseop. Tudtam, hogy ha Eli kimegy és jön az újabb kérdésözön, hogy fájt- e, elég figyelmes és türelmes- e volt és a többi. Így is lett. Nyugisan válaszolgattam neki, hogy megnyugodjon. És nem is zavart. Annyira jól esett, hogy így aggódott értem és még most is csak én voltam neki a fontos. Végül a beszélgetésünk birkózásba torkollott. És persze szokás szerint én vesztettem. Már annyira hiányzott, hogy ilyen önfeledten, hülyéskedjek vele. Mert nekem Kiseop volt az örök ’szerelmem’. Igaz, hogy soha az életben nem bírtuk volna ki egy párként, de becsületes kisgyerekként megígértük egymásnak, hogy bármi is történjék, mi mindig ott leszünk egymásnak.

Este fele mentem elmentem velük a fellépésre és a színpad mellől figyeltem. Le akartam menni a nézőtérre, de Soohyun úgy vélte, én nem oda való vagyok. Meg persze, hogy biztos összenyomnának. Persze csak jót nevettem az egészen, de így legalább, amikor videókat vetítettek, hogy legyen idejük átöltözni vele lehettem. Mondhatni ezek voltak életem leg szebb napjai, mert végre Soohyun az enyém volt és csak az enyém én meg az övé.

3. Every day I shock, shock

Az következő egy hét elég érdekesen telt. Folyton ide-oda mászkáltak és a legtöbb helyre nem mehettem velük, de Kiseop akkor sem engedte meg, hogy elmenjek. Inkább hívott át valakit, hogy éjjel ne legyek egyedül otthon. Amikor felvetettem neki az ötletet, hogy amíg ők, nincsenek otthon én hazamegyek, teljesen kiakadt, hogy nem, nem mehetek sehova. Mostantól velük maradok. Nem tudtam ezt mire vélni, de annyira nem érdekelt. Végül is Kiseop fontos nekem és a banda is. Nem beszélve Soohyunról. Ő elég érdekesen viselkedett. Néha megölelt vagy megpuszilt, de inkább olyan apáskodóan, csak úgy, mint a többiek is. Leszámítva Kevint meg Donghot. Ők inkább olyan kis cukin. Nincs rá igazán szó, amit azok ketten művelnek. Igaz, hogy amikor aludtunk mindig átölelt vagy legalább mögém bújt, de semmi több és az már kicsit aggasztott. Tudtam, hogy nem vagyunk együtt, de aludni úgy aludtunk akár egy pár és egyszer, amikor próbáról jöttünk ki még kézen is fogott és úgy sétáltunk el egy étteremig. Már Seopiet is zaklattam, hogy ezt most mégis minek vegyem, de semmi újat nem tudott mondani. Lekorlátozódott a „legyél türelemmel” és a „biztos csak a megfelelő pillanatot keresi”-re. 

Két hét telt el azóta, hogy kézen fogva sétáltunk és azóta történt még néhány félreérthető dolog. Volt, hogy hiányzott az egyik táncos lány és megkértek, hogy álljak be addig a helyére. Hát a Stop Girl-nél véletlenül sem a derekamon volt a keze, hanem a fenekemen. Nem, mintha zavart volna, hiszen amikor aludtunk is volt, hogy megfogta, de most már muszáj volt rákérdeznem.
- Oppa…- mentem oda hozzá a szünetben – Mire véljem ezt a viselkedést? – szegezem neki ezt az egyszerű kérdést. De látom rajta, hogy nem igazán érti, hogy mire is céloztam.
- Milyen viselkedést? – fordult végül felém és a szemeimbe nézett.
- Hát, hogy puszilgatsz, ölelgetsz, de mind ezt olyan apáskodóan… aztán, amikor aludni megyünk mindig megölelsz vagy odabújsz, mintha járnánk, most meg végig a fenekemet fogdostad és bámultad, múltkor meg kézen fogva sétáltunk. – magyarázom. Látom rajta, hogy feldolgozza a sok információt, aztán kissé pirultan visszanéz rám.
- Azért puszilgatlak és ölelgetlek, mert te vagy az egyetlen lány és olyan jól esik törődni valaki olyannal, aki úgymond igényli is. Hiszen még csak 16 éves vagy. Gyakorlatilag kislány. Viszont jól esik úgy aludni, hogy valakit átölelhetek és szerintem neked is… és férfiből vagyok persze, hogy nézem a feneked. Pláne, ha előttem rázod és a kezedet meg azért fogtam meg, mert nyomkodtad a telefonodat és nem akartam, hogy nekimenj valaminek vagy esetleg autó elé sétálj. – vigyorog, mint tejbetök.
- Ohh értem. – többet nem igazán tudtam kinyögni. Végül is értelmes magyarázatot adott rá, viszont reménykedtem valami olyasmiben, hogy „azért, mert kedvellek” vagy hasonló. Kicsit csalódott voltam, hiszen épp most kislányozott le ráadásul… „gyakorlatilag kislány, gyakorlatilag kislány, gyakorlatilag kislány…”. Ez vízhangzott a fejemben folyamatosan. A gondolataimból Kiseop billentett ki.
- Baj van? – húzott be az ölébe.
- A szemében csak egy kislány vagyok. – motyogom és mellkasának döntöm a fejemet. Az én ulzzangom csak sóhajt egyet és megpuszil. Erre gondolom, már neki sincs magyarázata. Halkan valami nyugtató dallamot dudorászik, amíg el nem lazulok. A próba vége fele, már csak Kevin segít Donghonoak meg Hoonnak néhány lépésben a többiek meg csak fekszenek, vagy a telefont nyomkodják. Én Kiseop ölében ültem, aki hol magát, hol engem, hol meg kettőnket fényképezgette, mert már vagy két napja nem posztolt magáról új képet twitterre és ez kiakasztotta. Végül vagy fél óra folyamatos fényképezgetés után sikerült egy számára tetsző képet csinálnia és azonnal fel is töltötte.
- Haha én „jelöltem kedvencnek” először. – nevetek.
- Na, menjünk emberek. Ma pihenhettek. Nincs se interjú, se forgatás, se fellépés.  – erre mindenki csak egy elégedettet sóhajtott. Szépen lassan összepakoltunk és beültünk a kocsiba. Természetesen Soohyun és Kiseop ült mellettem. Én Kiseopnak dőltem és pihentem ő meg a twitter üzeneteit olvasgatta a rajongóktól és növelte az így is hatalmas egóját. Vagy két-három órányira voltunk a dormtól, szóval Dongho nyafogása miatt, meg kellett állnunk egy benzinkútnál, mert ő már nem bírja visszatartani. Persze a többiek bementek venni chipset mer társait. Végül én AJ és Eli maradtunk a kocsiban.
- Miért vagy olyan letört? – mászott át mellé Jaeseop. Elmosolyodtam, azon, ahogy Eli valami galambos játékkal játszik, aztán odafordultam az engem átkaroló AJ-hez.
- Csak keveset alszok mostanában és kissé megterhel minden. – mondok valami hihető okot. Bíztam AJ-ben meg úgy a banda összes tagjában, de valahogy nem akartam az orrukra kötni, hogy szerelmes vagyok Soohyunba. Elég, ha ezt Kiseop tudta. Ő amúgy is mindent tudott rólam, ha meg nem akkor azt észrevette vagy addig faggatott, amíg el nem mondtam.
- Jajj, nonna, akkor tessék ma délután aludni. – mondta kedvesen és visszamászott a helyére, mert a többiek épp jöttek vissza. Miután mindenki visszaült a helyére, én megfogadtam, AJ tanácsát és aludtam. Tényleg ki voltam merülve. Ugyan hozzászoktam, ahoz, hogy egész éjjel fent vagyok és próbálok, hogy nap, mint nap alig van két percem magamra és rohangálok, de ezek a teendők ugyan úgy megmaradtam és emellett még a fiúkra is figyelni kellett és mivel tetszeni akartam Soohyunnak, több időt szakítottam magamra is.  Arra ébredtem, hogy valaki kivesz a kocsiból. Gondoltam Kiseop az, hisz az ő ölében aludtam, így nem igazán foglalkoztam a ténnyel. Még arra sem vettem a fáradtságot, hogy kinyissam a szemeimet, csak akkor, amikor éreztem, hogy valaki megcsókolt. De ennek a valakinek már csak a hátát láttam. Soohyn vagy talán Hoony lehetett. A hajuk színe egyforma és majdnem korom sötétben az isten sem különbözteti meg, hogy ki volt az. Az ajtó halkan becsukódott én meg arra összpontosítottam, hogy kik beszélgetnek az ajtó előtt. Nem tudtam kivenni, így az előző csókon járt az eszem. Olyan puha ajkai voltak. De te jó ég mikre is gondolok, hisz mi van, ha nem is Soohyun volt. Nem jártunk, de nekem mégis olyan megcsalásnak tűnt, ha más ajkairól fantáziáltam. Nem igazán tudtam aludni, ezért egy olyan óra múlva fel is keltem és kimentem a többiekhez.
- Felébredtél? – mosolygott rám Kiseop.
- Igen fel. Köszönöm annak, aki felhozott. – mosolygok, így hátha kiderül, hogy Soohyun vagy Hoon volt-e az, aki megcsókolt. De pont a két jómadár nem volt sehol. Csak este fele kerültek elő. Nem is voltak otthon. Valahonnan jöttek egy rakás csomaggal. Gondoltam Kiseopnak, hisz holnap van a születésnapja. Én már megvettem neki az ajándékát, de tudtommal a többiek is. A torta és a díszek is megvoltak szóval egyre kíváncsibb lettem, hogy merre járhatott és mit vehetett a két jómadár. Gondoltam, hogy felmegyek és megkérdezem, de annyira rejtegetve és titkolózva vitték fel a szatyrokat, hogy nyilván nem mondanák meg.
- Unatkozooooom. – nyavalygott Eli, mint egy 5 évves. – Unnie nincs kedved megint Beyoncera táncolni? – vigyorgott rám perverzen redbullal a kezében.
- Ne legyél paraszt Elison. – morgott rá Kevin és AJ.
- Nem nincs. Az egyedi produkció volt. Ki kell érdemelni. – vigyorgok.
- Szóval Kiseopnak szexizel, de nekem nem. – biggyeszti le ajkát cukin és nagy szemekkel bámult.
- Nem. Csak olyan kedvemben voltam, Kiseop meg épp ott volt velem. Ennyi.
- Fogadok, ha Soohyun kérné már mennél is és egy magánszámot nyomnál le neki a szobájában. – gúnyolódott.
- Miii? Nem, ez nem igaz. – válaszolok támadóan és teljesen fülig pirulok. De Eli csak elégedetten vigyorgott, mint aki cukorkalopáson kapott volna. Inkább vissza is dőltem Kiseop mellé. Ezt elszúrtam Eli rájött. Miután a többiek felmentek és csak Kiseop maradt, Eli odaült mellém és átkarolva vállamat faggatni kezdett, hogy mióta tetszik meg hasonlók. Nem láttam okát bizonygatni neki, hogy nem nekem nem is tetszik Soohyun, mert már úgy is tudta és nem hitte volna el. Vállának döntöttem a fejem és elkezdtem mesélni, hogy amikor Kiseop először mutatott képet arról, hogy kikkel lesz egy bandában már akkor beleszerettem, pedig még nem is volt megcsinálva a kinézete az imidzse, se semmi, hogy éveken keresztül epekedve hallgattam Kiseoptól a Soohyunról szóló történeteket és azt is elmeséltem, hogy mi volt ma és, hogy azt mondta, hogy kislány vagyok.
- Amúgy ki hozott fel? Csak, mert az illető megcsókolt… - nézek fel rá. Erre persze Kiseop is odakapja a fejét.
- Miii? Eli ki hozta fel? – hallottam a hangjában, hogy épp olyan izgatott akárcsak én voltam.
- Hmm….- gondolkozott – Fogalmam sincs. Vagy Hoony vagy Soohyun.
- Én is rájuk tippeltem, de sajnos a sötétben nem láttam ki lehetett. – sóhajtok.
- Na, gyere kiderítjük. – húztak fel a kanapéról és Hoony szobája felé mentünk, mert ott ügyködött a két jómadár. – Mi jót csináltok? – nyitott be Eli és én meg Kiseop csak a válla fölött kukucskáltunk. Szinte a másodperc tized része alatt tüntettek el mindent, ami a kezükben és az ágyon volt.
- Mit rejtegettek? – csillantak fel Kiseop szemei.
- Semmit, csak egy kis meglepi valakinek. – mosolygott Hoon.
- Biztos neked Kiseop szóval, sicc. – lökdöste ki Eli Kiseopot a szobából engem meg behúzott és be is csukta az ajtót. – Jöttünk segíteni. – ültetett le Soohyun mellé.
- De nem Kiseopnak lesz. – mondta Soohyn. – És mielőtt megkérdeznéd, nem mondjuk el, azt, hogy kinek. – én csak csöndben ültem és hallgatta, ahogy Eli eredménytelenül faggatja Soohyunékat arról, hogy kinek lesz. Egy idő után végül fényt derítettem arra, hogy ki is hozhatott fel és csókolt meg.
- Amúgy köszönöm, hogy felhozott valamelyikőtök. – mosolygok. De Soohyun helyett Hoon szólal mag.
- Ó nagyon szívesen – veszi fel a telefonját én meg fal fehér leszek. – Szóval, Soohyun nagyon szívesen tette. – teszi le a telefont. Látom, hogy Eli elfolyt egy mosolyt én meg csak Soohyunhoz fordulok és megköszönöm. De a szemében nem látok semmi furcsát. Ő nyilván abban a tudatban van, hogy én mélyen aludtam. Egy jó órával később, hogy ne leegyen feltűnő megkeresem Kiseopot és elújságolom neki, hogy bizony Soohyun csókolt meg. Teljesen révületben vagyok és vigyorgok egész este. Megcsókolt. Ennyi jár a fejemben. Teljesen olyan vagyok, mint aki nem vette be a dilibogyóit. Persze ezt szinte mindenki szóvá teszi, kivéve persze a galambolt és az ulzzangot, akik tudják, hogy minek köszönhető a fokozott jó kedvem. Este olyan 11 fele megyek el lefeküdni, de Soohyun még csak akkor megy el fürdeni. Nem alszok el, amíg be nem jön, mert igazából hiányolom a karjait magam körül és nem tudok elaludni. Viszont mire visszaér, már félálomban vagyok, és csak annyit érzek, hogy bebújik mögém és átölel.
- Szép álmokat Oppa. – mosolyogok el és befészkelem magamat.
- Neked is. – szokás szerint kapok jó éjt puszit, de most nem az arcomra, hanem a fülem tövéhez majdnem a nyakara. Eléggé érezhetően beleremegek, amire csak halk kuncogást hallok és egy újabb egy újabb puszit kapok, de ezúttal már kimondottan a nyakamra. Tetszik neki a reakcióm, mert elkezdi puszilgatni a nyakamat és folyamatosan halkan nevet hozzá.
- Soohyun mit csinálsz? – fordulok meg a karjaiban.
- A nyakadat csókolgatom. – mondja halál lazán. De mivel látja, hogy kicsit zavar, vagyis hogy pontosítsam, zavarba hoz és felizgat, abbahagyja és szorosan magához ölelve ad egy rendes jó éjt puszit és úgy alszunk el. Reggel szokás szerint jön a Kiseop vonat faggatásra, de most Elival kiegészülve. Elmesélem nekik, mert nem látok menekülő utat, de ők csak összenéznek vigyorogva.
- Ti készültök valamire. – nézek rájuk csúnyán.
- És, ha igen? – vigyorognak rá és bezárkóznak Eli szobájába. Szuper keresztbe fognak nekem tenni.

Aznap szabad napjuk volt szóval igazából nem kellett sehova menni. Ezt kihasználták és egész nap egy szál boxerben mászkáltak és még felöltözni sem voltak hajlandóak. Én gondoltam elmegyek fürdeni. Miután Kiseop  wcre akart menni és megbizonyosodott róla, hogy már nem teheti, mert levetkőztem csak annyit hallottam, hogy elfut. Beálltam a zuhany alá, amíg vizet engedtem a kádba. Miután megtelt elzártam a csapot és egy kicsit még élveztem a rám folyó forró vizet. Nyugisan lefürödtem és élveztem a meleg vizet. Kiseop már nagyon nyavalygott, hogy pisilnie kell így magam köré tekertem egy törölközőt és kimásztam a kádból.
- Na, gyere be. – mondtam. Nem voltunk igazából szégyenlősek egymás előtt. Látott már meztelen és én is őt, de hát mégis csak bárki beláthatott volna, amikor bejön. De ekkor jött a hidegzuhany.  Nem Kiseop jött be, hanem egy vihogó Eli és Kiseop lökött be egy Soohyunt. Ijedtemben felsikítottam, mert egy alig valamit takaró törölköző volt csak rajtam. De, aztán csak a zár kattanását hallottam.
- Addig nem jöttök ki onnan, amíg szerelmet nem vallotok. – vihognak.
- Mi? Sosem… nem vagyunk szerelmesek. – mondjuk egyszerre.
- Eli nyissátok ki most. – csapkodom az ajtót és érzem, hogy a fél fenekem kivan és rajta Soohyn kezét.

2. Birthday Present

Szerencsémre már kellőképpen sötét volt, amikor be feküdtem mellé mert akkor kapcsolta le a villanyt. Mindennek olyan illata volt, mint neki. Halványan besütött az ablakon a hold fénye és hát hálát adtam az istennek, hogy háttal fekszik nekem, mert pont az arcát világította meg. Egész éjszaka alig aludtam és csak forgolódtam. Egy idő után megint félé fordultam és gyönyörködtem, ahogy a hold sugarai megtörnek arcán. Ajkai résnyire nyitva voltak és halkan szuszogott. A lélegzetem is elállt, olyan gyönyörű volt.
Már vagy fél órája bámultam, amikor hirtelen kinyitotta a szemeit.
- Miért nem alszol? – suttogott mámorító hangon.
- É..én őőő izé. –dadogok össze vissza. – Te miért nem alszol?
- Én kérdeztem előbb. –mosolyodik el. Jézusom de gyönyörű.
- Felébredtem. De akkor aludjunk. – fordulok neki háttal, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
- Nem szép dolog hátat fordítani. – suttogja és átmászva a takaróm alá átöleli a derekamat. – Tessék visszafordulni. Visszafordulok felé és igyekszem nem ránézni.
- Így megfelel? – suttogom.
- Igen meg. – szorít magához, én meg köpni-nyelni nem tudok. Így alszik el én meg megint csak nem tudok aludni, mert arra koncentrálok, hogy ne ugorjon ki a helyéről a szívem. Érzem, ahogy forró lehelete az arcomat éri és teljesen beleborzongok.

- Jó reggelt gerlepár. – ébredünk Kiseop hangjára. Ráadásul olyan hirtelen ugrunk szét, hogy a földön végzem.
- Nem vagyunk gerlepár. – mondjuk szinte egyszerre. Nagy nehezen felkelek a földről. – Köszi Seop ez így kellemes ébredés volt.
- Csak gondoltam szólok, hogy kész a reggeli, mielőtt Eli befalja az egészet. Gyertek.
- Neked kell levinni, mert miattad fáj a lábam. – ugrok a hátára.
- Majd Soohyun lehoz. – kezd hátrálni velem és az ágyra dob.
- Jó akkor megyek magamtól. – kelek fel de Soohyun meg előz és a karjaiba kap.
- Csak, hogy nehogy erőltesd meg magadat. - nevet. Fülig pirulok és vállára hajtom a fejemet. Olyan finom illata van. Parfüm kéne belőle az egyszer szent.
- Te… Soohyun. Ez nekem nagyon nem a konyhának tűnik…- nézek körbe. – Mit keresünk mi a garázsban?
- Azt mondtam leviszlek, de azt, hogy hova azt már nem. –vigyorog rám mit tejbetök és berak a kocsijába.
- Fogalmam sincs mit forgatsz a fejedben, de közlöm, hogy pizsamában vagyok. Ráadásul Kiseop gatyájában ami, hogy is mondjam nem éppen az én méretem.
- Hát most az nem szempont. – neveti el magát és már el is indulunk. Fogalmam sincs, hogy hova akar vinni így inkább azt figyelem, hogy merre megyünk. De végül mentünk egy nagy kört a városban és megint a dormban voltunk.
- Ennek most mi értelme volt? – nézek rá értetlenül.
- Majd meglátod. – szállunk ki az autóból és visszamegyünk a konyhához enni. Legalább is azt gondoltam, hogy enni. De aztán bemegyünk és ne ne ne ne ne….csak ezt ne. Kiseop tudja, hogy mennyire utálom.
- Boldog szülinapot…- éneklik el a jól ismert dalocskát én meg csak állok lefagyva és nem tudom mit is kéne most szólnom hozzá.
- Tudom, hogy kicsit megkésve, de nagyon boldog szülinapot. – lép elém mosolyogva Seoppie és egy kis ajándékdobozt nyújt át, majd egy másikat is. – Ezt tőlem, ezt meg a bandától kapod. Köhömm Köhömm Soohyun ötlete volt. – mormogja úgy, mintha csak köhögne.
- Köszönöm. –ölelem át Seopiet. – És nektek is. – mosolygok.
- Bontsd ki – nézett rám csillogó szemekkel Kiseop. Először azt nyitottam ki amit tőle kaptam. Az volt a nagyobb csomag. És nem csalódtam benne. Az egyik egy több képből álló poszter volt, amin én meg ő voltunk egész kiskorunk óta napjainkig, a másik meg egy elég kivágott és rövid fekete koktél ruha volt.
- Ohh Kiseop. Ez olyan megható. –mutatok a poszterre. – Ez meg hát körübelül  álmaim ruhája, de nem értem, hogy minek vetted?!
- Lesz a jövő héten egy díjátadónk és szeretném, ha eljönnél. Mint legjobb barátom és mint köhömm köhömm a Leader barátnője. – célozgat megint köhögve. De reagálni már nem hagy rá. – Nyisd ki a másik dobozt is. Soohyun és AJ választotta. – mosolyog. Kinyitom és egy kristályokkal kirakott „Kiss Me” feliratú nyaklánc van benne. Köpni-nyelni nem tudok.
- E-ez valami eszméletlenül gyönyörű. – motyogok. – Köszönöm mindenkinek. – ölelgetek végig mindenkit.  Elfújom a gyertyákat és elkezdünk pizzat enni. Igen Kiseop még arra is emlékezett, hogy jobban szeretem a pizzat és minden szülinapomra inkább azt kértem.

Miután befejeztük az evést elfekszem a kanapén Kiseop ölében.
- Köszönöm Seopie. – mosolygok. Egy ideig még nyugisan elbeszélgetünk, de aztán szépen lassan jön be mindenki. Soohyun a lábaimat rakja az ölébe, hogy elférjen mindenki, aztán jön AJ aki arrébb lökdösi így inkább már a fenekem van az ölébe. A végére már Kevin félig rajtam fekszik, mert nem akar Eli mellé ülni, ugyanis fél tőle, mert megitta az utolsó redbullját. Amikor már éppen elaludtam volna Kiseop törte meg a csendet.
- Szóval reggel miért is találtalak titeket egymás karjaiba? – hangsúlyozza ki direkt, hogy mindenki hallja. Persze így is történt és minden szempár minket bámult.
- Csak rosszat álmodtam és féltem. – mondom pokerarcal, Soohyun meg vadul bólogat, hogy így volt.
- Nem hiszünk nekteeeek. – mondja egyszerre Kiseop, Eli és AJ.
- Na erről, majd még este szót ejtünk Lara. –vigyorog.
- Megmondtam, hogy ne hívj így te kis szopós. – morgok rá. Még régen amikor még el sem kezdünk iskolába járni mindig így neveztük egymást, ha épp az utolsó nyalókán vagy cukorkán veszekedtünk. De persze erre mások csak annyit mondtak, hogy jajj kis aranyosak. Most meg már mindenki csak nevet. Mint most is. Majd meg fulladtak a nevetéstől. – Különben is este már haza kéne mennem…
- Anyukád azt mondta, hogy bármeddig itt maradhatsz. És a következő kifogásodra… Igen ruhát már hoztam neked. Meg úgy mindent amit fontosnak láttam. – vigyorog ezer wattosan.
- Nem engeded, hogy elmenjek igaz?
- Nem. Hiányoznál és nem csak nekem. Köhömköhöm…
- Fejezd be. – csapok hasára morcosan.
- Jó na befejeztem. – kihúz Kevin alól és a szobája felé veszi velem az irányt. – Szóval… hogy is volt ez köztetek éjszaka? – veszi fel a faggatós féle perverz mosolyát.
- Hát tudod…- fekszem be lébe. – Felébredt az éjszaka közepén és feltűnt neki, hogy őt nézem…dumáltunk pár szót és amikor elfordultam, hogy ne lássa mennyire elpirultam átölelt, hogy nem szép hátat fordítani és, hogy forduljak vissza. Én meg visszafordultam és így aludtunk el. – hadarom el neki röviden és tömören.
- Azért levegőt vehettél volna. – neveti el magát – És, mint látod megint igazam volt… csak úgy nem aludt volna veled úgy, hogy a karjaiban vagy.
- Nem megyünk vissza?
- Ó a hiányod van a látványából?
- Problem? – húzom fel a szemöldökömet. Lemegyünk és már csak Soohyun és Dongho ülnek ott. De, ahogy látom Dongho épp indult aludni szóval ő el is tűnt a helyszínről. Kiseoppal leülünk Soohyun mellé tévét nézni, de persze KiSeopnak „hirtelen” valami dolga akad. Egy jó ideig, csak ültünk és néztünk valami elég érdekes műsort. Kezdett kicsit kínossá válni köztünk a légkör. Nem bírtam ki és muszáj volt megkérdeznem tőle.
- Miért öleltél át éjszaka ÚGY? – bukik ki belőlem az őszinte kérdés.
- Hmm tessék? – kapja oda a fejét – Ja, hogy az. Csak jól esett úgy aludni. – vágja rá könnyelműen félvállról.  Hát jó. Gondolom magamban és kicsit elbizonytalanodok. Úgy tűnik Kiseopnak még sem volt igaza. Visszafordulok a tv felé és nézem tovább. – Uhh már ennyi az idő? – nézi a telefonját. – Nekem most be kell mennem a menedzser-shi –hez. Majd jövök. – pattant fel. – Ja, majdnem elfelejtettem. Vigyázz magadra! – csókolt homlokon. Még percekkel később is sokkosan ültem a kanapén.
- Éééén megmondtaaam. – hallom megint Kiseop hangját és kicsit összerezzenek.
- Te végig ott álltál és hallgatóztál? – nézek rá nagy szemekkel.
- Hát nem tudtam megállni… annyira nagyon kíváncsi voltam… - ölelt át. – De most már legalább tudjuk, hogy tényleg tetszel neki.

1.First meet.

Egész kis koromban költöztem Koreába. Itt jártam iskolába itt nőttem fel, szóval ezt az országot tekintettem az otthonomnak. Származásilag magyar voltam szóval eléggé kilógtam sokszor a többiek közül. Magasabb voltam általában a többi lánynál, amiért kaptam is a beszólásokat. De annyira nem érdekelt, hisz a fiúk mind magasabbak voltak, mint én. A lányok általában ki is beszéltek mivel én a pasik után koslatás helyett, inkább külön edzésekre jártam és sokkal tehetségesebb voltam náluk. Ráadásul az osztály legmenőbb fiúja volt a legjobb haverom. Ő Lee Kiseop. Én meg Joung Rara vagyok. Most 16 éves. Sosem volt köztünk semmi szerelmi szál bár mindenki azt hitte, hogy együtt vagyunk. Az igaz, hogy tőle kaptam az első csókomat és sülve-főve együtt voltunk és ölelgettük egymást, de ez számunkra, csak annyit jelentett, hogy mennyire jó barátok vagyunk. Persze a csókot leszámítva. Az kíváncsiságból volt.

Az életem pár éve teljesen felfordult. Otthagytam az iskolát, mert él táncos és akrobata voltam a sok külön órának köszönhetően. Kiseoppal is egyre kevesebbet találkoztam, mert én elfoglalt voltam ő meg befutott énekes lett a U Kiss nevű bandába.

- Igen? –szólok bele a telefonba és el sem tudom képzelni ki keres éjnek éjjelén.
- Szia. Kiseop vagyok. Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de csak most van időm.
- Ugyan semmi baj. Még a táncteremben vagyok. Mondjad nyugodtan.
- Hát arra gondoltam, hogy valamikor találkozhatnánk. Most úgy is itt vagyok Koreába és lesz néhány lazább napunk.
- Óóóóó –  ujjongok  - az remek lenne Seopie.  Holnap délben a szokásos helyen?
- Tökéletes. Akkor tali. És most már menj haza aludni. – parancsol rám és leteszi a telefont.
Másnap izgatottan várom, hogy végre találkozzunk és a szokásos kis eldugott részünknél várom.
- Kiseoooooop. –ugrok nyakába, amikor meglátom. -  Úgy hiányoztál. Miújság veled? – elmeséli a fellépéseken mi minden vicces dolog történt a fellépéseiken és én is mesélek neki, hogy velem mi minden történt az elmúlt hónapokban.
- Nekem most próbára kell mennem, mert Soohyun leharapja a fejemet, ha kések… viszont… nincs kedved velem jönni. Szerintem nem zavarná. – mosolyog rám.
- Tudod, hogy nem a válaszom. –hajtom le a fejemet. – És azt is tudod, hogy miért.
- Tudom, hogy teljesen bele vagy szeretve. – ölel magához és a fejemet simogatja. – De attól gyere el. Ha nem akarsz majd nem mész a közelébe és nem figyelsz rá. Na? Gyere. – húz fel a földről és elindulunk a stúdió felé. Gyalog megyünk, hiszen nincs messze.
- Még senki sincs itt, ahogy látom. – mondja és bemegyünk a terembe leülni. – Most írt Soohyun egy órát még késni fognak, mert dugó van.
- Addig táncoljuuunk. – nézek rá csillogó szemekkel és felrángatom. Rákötöm a telefonom a hifire és benyomok valami zenét. Táncolunk U Kisst, Big Banget, Block B-t, Super Juniort és még sok mást. Amikor Beyonce szám jön Kiseop leül én meg elkezdek neki táncolni Beyonce módra nem kicsit elszexizve és észre sem veszem, hogy mögöttem ott van már az egész U Kiss, mert közben ideértek.
- Jó alakítás. – hallom meg a szám végén az én egyetlen Soohyunom hangját. Ijedten megfordulok és vérvörös lesz az arcom.  Szerencsére Kiseop odajön és derekamat átkarolva bemutat.
- Ő Joung Rara. Ő az a lány akiről meséltem, hogy mennyire jó barátok vagyunk. –mosolyog rám.
- Szólhattál volna. –morgok rá és kissé durcásan leülök, hogy kezdhessék a próbát. Egész végig Soohyunt nézem, aki néha észre is veszi ami felettébb kellemetlen helyzetbe hoz. Kiseop ezért sokkal jön még nekem. Neee és leveszi a felsőjét. Összeesküdtek ma ellenem. Kapnak egy kis szünetet és Kiseop odajön hozzám és az ölébe húz.
- Látom, hogy kissé kikészít. –neveti el magát.
- Az nem kifejezés. – motyogom és a mellkasának döntöm.
- Még, hogy barátok vagytok. – nevet Eli. – Mióta vagytok együtt. – jön oda elégedetten vigyorogva.
- Mi nem vagyunk együtt. Kiseop nekem olyan mintha a bátyám lenne. – mosolygok. Egy ideig még ők elbeszélgetnek a kettőn kapcsolatáról én meg Kiseop ölében ülve nézem, hogy Soohyun mit csinál. Beharapom ajkamat, ahogy ott félmeztelenül mászkál és Kiseop ölében megfordulva  a nyakába fúrom az arcomat.
- Sokkal jössz még nekem. – suttogom és kiszállok öléből, hogy folytassák.

A próba végére el is alszom, mert jobbnak láttam tettetni az alvást, mint bámulni őt és ténylegesen elaludtam. De ami megdöbbent, hogy nem otthon vagy a próbateremben ébredtem, hanem Seopie ölében a kocsiban amivel hurcolják őket mindenhova.
- Felébredtél? –mosolyog rám. – Bocsi, hogy csak nem lett volna időm hazavinni így jössz velünk a dormba. Anyukáddal már megbeszéltem. – kicsit ledöbbenek hát jó gondolom magamban és visszadőlök mellkasára. – Ja…mellesleg Soohyunnal fogsz aludni…csak neki van franciaágya…- nagy szemekkel nézek rá és látom azt az „én elintézem, hogy vele legyél” vigyort.
- Hálás vagyok, hogy így próbálkozol, de nem akarom zavarni őt. – suttogom úgy, hogy csak ő hallja.

Amikor odaérünk a szám is tátva marad a luxustól. Soohyun megmutatja merre van a szobája én meg kissé lemaradva félve követem.
- Ez lenne az. –mosolyog rám. -  Érezd magad otthon. A fürdő meg ott van. Szerintem még most fürödj le mielőtt Kevin és Kiseop beszabadul, mert akkor holnap után sem jutsz be.
- Rendben. Köszi. Csak megyek és megszerzem Kiseop néhány ruháját. –nevetek zavartan.
- Adok én, ha gondolod.
- Hagyd csak. –mosolygok. - Jó lesz Kiseopé. – sétálok át az ulzzanghoz. Betámadom Kiseopot. – Te ezt most komolyan gondoltad?
- Most mond, hogy nem örülsz, hogy mellette alhatsz. –vigyorog elégedetten.
- Nem, nem örülök. Mert nem fogok tudni aludni és ha véletlen is hozzám ér körübelül szívrohamot okoz. –pirulok el. – ja amúgy nem akarsz valami cuccot adni amiben alhatok. – nevetem el magamat.
- Ja, igen persze. – ad egy pólót.
- Seoppie nadrágot is kérek… nem érdekel, ha nagy rám… - nézek rá csúnyán.
- Pedig szerintem értékelné… és úgy is olyan nagy rád a pólóm, hogy maximum a lábadat fogja látni.
- Nem érdekel. – megyek el gyorsan fürdeni. Szerencsére egy kisebb nadrágját adta oda, így tiszta swagesen néz ki.  A póló…a pólót vissza adtam neki, mert rájöttem, hogy van egy tiszta trikó, amit edzésre akartam felvenni, de ebben Kiseop meghiúsította a terveimet.
- Olyan vicces, régen is így feküdtünk, amikor kiskorunkban féltünk a villámlástól. –nevetek és a karajaiba bújok. – Biztos vagy benne, hogy nem fogom Soohyunt zavarni?
- Igen. El ne áruld, hogy elmondtam, de ő ajánlotta fel, amikor megkérdeztem, hogy nem alhatsz- e ma velünk a dormban, hogy alhatsz akár mellette is. Ráadásul tátott szájjal figyelte a Beyonce alakításodat. –mosolyodik el őszintén.
- Jajj Seopie annyira imádlak. –ölelem át.
- De szerintem menj, mert, ahogy látom végzett a fürdéssel és nem szereti, ha akkor zavarják meg, ha már elaludt. – állít talpra. – Bár neked szerintem elnézné.
- Jó megyek… megyek. – sétálok át Soohyun szobájába, aki már le is feküdt. – Bocsi csak beszéltem még Seopival.
- Csini szerkó. – neveti el magát.
- Nem ér nevetni. Ez volt a legkisebb gatyája…- mászok be mellé az ágyba.