2. Birthday Present

Szerencsémre már kellőképpen sötét volt, amikor be feküdtem mellé mert akkor kapcsolta le a villanyt. Mindennek olyan illata volt, mint neki. Halványan besütött az ablakon a hold fénye és hát hálát adtam az istennek, hogy háttal fekszik nekem, mert pont az arcát világította meg. Egész éjszaka alig aludtam és csak forgolódtam. Egy idő után megint félé fordultam és gyönyörködtem, ahogy a hold sugarai megtörnek arcán. Ajkai résnyire nyitva voltak és halkan szuszogott. A lélegzetem is elállt, olyan gyönyörű volt.
Már vagy fél órája bámultam, amikor hirtelen kinyitotta a szemeit.
- Miért nem alszol? – suttogott mámorító hangon.
- É..én őőő izé. –dadogok össze vissza. – Te miért nem alszol?
- Én kérdeztem előbb. –mosolyodik el. Jézusom de gyönyörű.
- Felébredtem. De akkor aludjunk. – fordulok neki háttal, hogy ne lássa mennyire elpirultam.
- Nem szép dolog hátat fordítani. – suttogja és átmászva a takaróm alá átöleli a derekamat. – Tessék visszafordulni. Visszafordulok felé és igyekszem nem ránézni.
- Így megfelel? – suttogom.
- Igen meg. – szorít magához, én meg köpni-nyelni nem tudok. Így alszik el én meg megint csak nem tudok aludni, mert arra koncentrálok, hogy ne ugorjon ki a helyéről a szívem. Érzem, ahogy forró lehelete az arcomat éri és teljesen beleborzongok.

- Jó reggelt gerlepár. – ébredünk Kiseop hangjára. Ráadásul olyan hirtelen ugrunk szét, hogy a földön végzem.
- Nem vagyunk gerlepár. – mondjuk szinte egyszerre. Nagy nehezen felkelek a földről. – Köszi Seop ez így kellemes ébredés volt.
- Csak gondoltam szólok, hogy kész a reggeli, mielőtt Eli befalja az egészet. Gyertek.
- Neked kell levinni, mert miattad fáj a lábam. – ugrok a hátára.
- Majd Soohyun lehoz. – kezd hátrálni velem és az ágyra dob.
- Jó akkor megyek magamtól. – kelek fel de Soohyun meg előz és a karjaiba kap.
- Csak, hogy nehogy erőltesd meg magadat. - nevet. Fülig pirulok és vállára hajtom a fejemet. Olyan finom illata van. Parfüm kéne belőle az egyszer szent.
- Te… Soohyun. Ez nekem nagyon nem a konyhának tűnik…- nézek körbe. – Mit keresünk mi a garázsban?
- Azt mondtam leviszlek, de azt, hogy hova azt már nem. –vigyorog rám mit tejbetök és berak a kocsijába.
- Fogalmam sincs mit forgatsz a fejedben, de közlöm, hogy pizsamában vagyok. Ráadásul Kiseop gatyájában ami, hogy is mondjam nem éppen az én méretem.
- Hát most az nem szempont. – neveti el magát és már el is indulunk. Fogalmam sincs, hogy hova akar vinni így inkább azt figyelem, hogy merre megyünk. De végül mentünk egy nagy kört a városban és megint a dormban voltunk.
- Ennek most mi értelme volt? – nézek rá értetlenül.
- Majd meglátod. – szállunk ki az autóból és visszamegyünk a konyhához enni. Legalább is azt gondoltam, hogy enni. De aztán bemegyünk és ne ne ne ne ne….csak ezt ne. Kiseop tudja, hogy mennyire utálom.
- Boldog szülinapot…- éneklik el a jól ismert dalocskát én meg csak állok lefagyva és nem tudom mit is kéne most szólnom hozzá.
- Tudom, hogy kicsit megkésve, de nagyon boldog szülinapot. – lép elém mosolyogva Seoppie és egy kis ajándékdobozt nyújt át, majd egy másikat is. – Ezt tőlem, ezt meg a bandától kapod. Köhömm Köhömm Soohyun ötlete volt. – mormogja úgy, mintha csak köhögne.
- Köszönöm. –ölelem át Seopiet. – És nektek is. – mosolygok.
- Bontsd ki – nézett rám csillogó szemekkel Kiseop. Először azt nyitottam ki amit tőle kaptam. Az volt a nagyobb csomag. És nem csalódtam benne. Az egyik egy több képből álló poszter volt, amin én meg ő voltunk egész kiskorunk óta napjainkig, a másik meg egy elég kivágott és rövid fekete koktél ruha volt.
- Ohh Kiseop. Ez olyan megható. –mutatok a poszterre. – Ez meg hát körübelül  álmaim ruhája, de nem értem, hogy minek vetted?!
- Lesz a jövő héten egy díjátadónk és szeretném, ha eljönnél. Mint legjobb barátom és mint köhömm köhömm a Leader barátnője. – célozgat megint köhögve. De reagálni már nem hagy rá. – Nyisd ki a másik dobozt is. Soohyun és AJ választotta. – mosolyog. Kinyitom és egy kristályokkal kirakott „Kiss Me” feliratú nyaklánc van benne. Köpni-nyelni nem tudok.
- E-ez valami eszméletlenül gyönyörű. – motyogok. – Köszönöm mindenkinek. – ölelgetek végig mindenkit.  Elfújom a gyertyákat és elkezdünk pizzat enni. Igen Kiseop még arra is emlékezett, hogy jobban szeretem a pizzat és minden szülinapomra inkább azt kértem.

Miután befejeztük az evést elfekszem a kanapén Kiseop ölében.
- Köszönöm Seopie. – mosolygok. Egy ideig még nyugisan elbeszélgetünk, de aztán szépen lassan jön be mindenki. Soohyun a lábaimat rakja az ölébe, hogy elférjen mindenki, aztán jön AJ aki arrébb lökdösi így inkább már a fenekem van az ölébe. A végére már Kevin félig rajtam fekszik, mert nem akar Eli mellé ülni, ugyanis fél tőle, mert megitta az utolsó redbullját. Amikor már éppen elaludtam volna Kiseop törte meg a csendet.
- Szóval reggel miért is találtalak titeket egymás karjaiba? – hangsúlyozza ki direkt, hogy mindenki hallja. Persze így is történt és minden szempár minket bámult.
- Csak rosszat álmodtam és féltem. – mondom pokerarcal, Soohyun meg vadul bólogat, hogy így volt.
- Nem hiszünk nekteeeek. – mondja egyszerre Kiseop, Eli és AJ.
- Na erről, majd még este szót ejtünk Lara. –vigyorog.
- Megmondtam, hogy ne hívj így te kis szopós. – morgok rá. Még régen amikor még el sem kezdünk iskolába járni mindig így neveztük egymást, ha épp az utolsó nyalókán vagy cukorkán veszekedtünk. De persze erre mások csak annyit mondtak, hogy jajj kis aranyosak. Most meg már mindenki csak nevet. Mint most is. Majd meg fulladtak a nevetéstől. – Különben is este már haza kéne mennem…
- Anyukád azt mondta, hogy bármeddig itt maradhatsz. És a következő kifogásodra… Igen ruhát már hoztam neked. Meg úgy mindent amit fontosnak láttam. – vigyorog ezer wattosan.
- Nem engeded, hogy elmenjek igaz?
- Nem. Hiányoznál és nem csak nekem. Köhömköhöm…
- Fejezd be. – csapok hasára morcosan.
- Jó na befejeztem. – kihúz Kevin alól és a szobája felé veszi velem az irányt. – Szóval… hogy is volt ez köztetek éjszaka? – veszi fel a faggatós féle perverz mosolyát.
- Hát tudod…- fekszem be lébe. – Felébredt az éjszaka közepén és feltűnt neki, hogy őt nézem…dumáltunk pár szót és amikor elfordultam, hogy ne lássa mennyire elpirultam átölelt, hogy nem szép hátat fordítani és, hogy forduljak vissza. Én meg visszafordultam és így aludtunk el. – hadarom el neki röviden és tömören.
- Azért levegőt vehettél volna. – neveti el magát – És, mint látod megint igazam volt… csak úgy nem aludt volna veled úgy, hogy a karjaiban vagy.
- Nem megyünk vissza?
- Ó a hiányod van a látványából?
- Problem? – húzom fel a szemöldökömet. Lemegyünk és már csak Soohyun és Dongho ülnek ott. De, ahogy látom Dongho épp indult aludni szóval ő el is tűnt a helyszínről. Kiseoppal leülünk Soohyun mellé tévét nézni, de persze KiSeopnak „hirtelen” valami dolga akad. Egy jó ideig, csak ültünk és néztünk valami elég érdekes műsort. Kezdett kicsit kínossá válni köztünk a légkör. Nem bírtam ki és muszáj volt megkérdeznem tőle.
- Miért öleltél át éjszaka ÚGY? – bukik ki belőlem az őszinte kérdés.
- Hmm tessék? – kapja oda a fejét – Ja, hogy az. Csak jól esett úgy aludni. – vágja rá könnyelműen félvállról.  Hát jó. Gondolom magamban és kicsit elbizonytalanodok. Úgy tűnik Kiseopnak még sem volt igaza. Visszafordulok a tv felé és nézem tovább. – Uhh már ennyi az idő? – nézi a telefonját. – Nekem most be kell mennem a menedzser-shi –hez. Majd jövök. – pattant fel. – Ja, majdnem elfelejtettem. Vigyázz magadra! – csókolt homlokon. Még percekkel később is sokkosan ültem a kanapén.
- Éééén megmondtaaam. – hallom megint Kiseop hangját és kicsit összerezzenek.
- Te végig ott álltál és hallgatóztál? – nézek rá nagy szemekkel.
- Hát nem tudtam megállni… annyira nagyon kíváncsi voltam… - ölelt át. – De most már legalább tudjuk, hogy tényleg tetszel neki.