4. First time (+18)

*- Addig nem jöttök ki onnan, amíg szerelmet nem vallotok. – vihognak.
- Mi? Sosem… nem vagyunk szerelmesek. – mondjuk egyszerre.
- Eli nyissátok ki most. – csapkodom az ajtót és érzem, hogy a fél fenekem kivan és rajta Soohyun kezét. *

Ijedten ledermedek és még a kezem is megáll a levegőbe. Jó pár másodpercbe beletelik, mire magamhoz térek és megfordulva az ajtóhoz húzódom. Nem csinál semmit, csak mosolyogva jön és az ajtóhoz szorítva könyököl fejem mellé. Talán 10 cm, ha van köztünk, így csak kicsit kell felpillantanom, hogy a szemeibe nézzek. Nem igazán tudom, hogy mire számítsak, mert tekintete egyszerre tele van izgalommal és vággyal. Egyik kezével derekamat karolja át és húz magához, míg a másikkal a hátamat.
- Ehh…enegdj elh. – csuklik el a hangom, amikor megmarkolja a fenekemet.
- És miért engedjelek el? – suttogott a fülembe érzékien. Teljesen kirázott a hideg és beleremegtem. Tudtam, hogy csak egy határozott szavamba kerül és elenged, de nem tudtam sokat kinyögni.
- Kiseop nyisd ki az ajtót. – mondom kicsit hisztérikusan és az ajtó abban a pillanatban kinyílik és egy nem sokat értő Kiseoppal találom szemben magamat. Készülnék, hogy felpofozzam, hogy mégis, hogy a fenébe képzeli ezt, de sokra nem jutom, mert még mindig Soohyun karjai közt vagyok. – Engedj el. – rázom le magamról a karjait és leszarom, hogy ki lát, Kiseop szobájába vonulok. Ami nem valami jó döntés, mert még felöltözni sem tudok. Hosszasan gondolkozok, hogy ezek után mégis hogyan tovább. Mert kellemes volt, ahogy ölelt és nem is zavart, hogy a fenekemet fogta, de letámadva éreztem magamat és kicsit megszégyenítve. Tudtam, hogy előbb-utóbb szembe kell velük néznem, de még nem most.

Az ulzzang nem is jött be órákon keresztül, én meg csak feküdtem egy szál törölközőben betakarózva. Hamar elnyomott az álom, de nem egyedül ébredtem. Kiseop ült mellettem és a hajamat simogatta. Morcosan ráemeltem a tekintetemet és vártam, hogy mondjon valamit. Úgy éreztem most nem én vagyok az, akinek meg kell szólalnia. Egy ideig mosolygott és végül megszólalt.
- Nem gondoltam, hogy így fog elsülni. Sajnálom. – morzsolgatta egy tincsemet. Nagyot sóhajtottam és válaszra nyitottam a számat.
- Nem az a baj, hogy bezártál vele, hanem, hogy nem vetted figyelembe, hogy ruha sem volt rajtam. Ráadásul te is tudod, hogy nem igazán voltak ennyire intim pillanataim fiúkkal még és így zavarba hozott, hogy ott álltam előtte egy szál törölközőben, ami alig takart valamit. – fekszem be ölébe.
- Tudod, hogy csak egy szavadba került volna és abbahagyja, nem? Soohyun nem az a fajta, aki zaklatna. Hoztam neked ruhát. Öltözz fel és menj át hozzá. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de rossz nézni, ahogy mind a ketten szenvedtek attól, hogy akarjátok a másikat, de nem léptek. Így legalább átbeszélitek. És ki tudja, lehet, hogy jól fog elsülni a dolog. – fejezi be kicsit hosszas monológját, egy mosollyal. Felveszem a ruhákat, amiket hozott és kicsit habozva, de átmegyek Soohyun szobájába. Az ajtó előtt állok még egy kicsit és azon gondolkozok, hogy benyissak- e. Végül Elitől kapom meg a végső lökést, aki szó szerint belök az ajtón és halkan becsukja azt. Csak állok ott az ajtóban, mint egy rakás szerencsétlenség és nem tudom, hogy most mit is kéne mondanom vagy csinálnom. Végül látom, hogy bíztatóan rám mosolyog és pirultan leülök az ágy szélére vagy fél méterre tőle.
- Nem harapok. – nyúlt felém és derekamnál fogva az ölébe húzott. Nem mertem ránézni így inkább kezeit néztem a derekamon. – Nem akartam erőszakoskodni veled. Kiseop mindent elmondott. Nincs semmi baj. – suttogta fülembe mámorító mély dünnyögő hangon. – Majd idővel hozzászoksz. Nem fogok semmit sem erőltetni. – cirógatta ujjaival kézfejemet és folytatta. – Persze csak, ha te is szeretnéd, hogy csináljak a jövőben hasonlókat. – nagyot dobbant a szívem.
- Ezzel arra akarsz célozni, hogy te szívesen járnál velem? – suttogom félénken és még mindig nem merek ránézni. Félek, hogy csak szórakozik vagy esetleg félreértettem, amit mondott. Csak pár másodperc volt, mire válaszolt, de nekem hosszú perceknek tűntek.
- Igen azt. – hallottam a határozott választ és a szívem a torkomban kalapált. Vajon ő is érzi? Vajon ezen kuncog? Hisz a keze a hasamon van. – Na, mit mondasz? – egy percig haboztam és félénken bólintottam. Mindig is ez volt a vágyam. Hogy ő és én. De most kicsit féltem a dologtól. Hisz ő sokkal idősebb és tapasztaltabb volt és féltem, hogy esetleg nem leszek neki elég jó. Mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra. -  Legalább nézz rám. Látni szeretnélek. – söpri ki arcomból a hajamat és államnál fogva maga felé fordít. Halkan nevetni kezd zavarodottságomon és pirult arcomon és kimondottan jót szórakozik. – Na, gyere. Kiseop már nem tud mit csinálni, hogy jobban hallja a történéseket. – puszilt szájon. Igen. Ő csókolt meg. Az ő puha és édes ajkai voltak. Felkapott és az ajtóhoz sétált velem, majd azt kinyitva az egész banda beesett rajta. Én nagyokat pislogva feküdtem a karjaiban és szóhoz sem jutottam.
- Na, na naaa? – pattogott Kiseop.
- Az enyém. – jelentette ki Soohyun mosolyogva. Valaki mosolygott, valaki lepacsizott volna vele, ha nem vagyok a karjaiban, valaki meg csak epés megjegyzéseket tett, hogy mostantól alhat füldugóval. Kicsit értetlenül figyeltem a történéseket, aztán lemásztam karjaiból és átöleltem Kiseopot. Ha ő nincs, most nem lehetnék életem szerelmével.
- Köszönöm. – suttogom fülébe. Válaszul csak magához szorít.
- Ezért vagyok a legjobb barátod. – mosolyodik el és elenged. – És, ha most megbocsájtotok… - csukja be perverzen vigyorogva az ajtót kitessékelve mindenkit rajta. Mi meg Soohyunnal ketten maradunk. Egy kicsit kellemetlen csendben állunk, aztán megint felkap és finoman az ágyra fektet, és felém mászik, és óvatosan rám fekszik, úgy, hogy ne nyomjon.
- Szólj, ha nehéz vagyok. – mosolyog és közelebb hajol ajkaimhoz. Én csak bólintottam, hogy vettem az adást.  Tudtam, hogy mi következik, így, ahogy egyre közelítette arcát az enyémhez, lassan lecsuktam a szemeimet. Pár másodperccel később puha ajkai az enyémekhez simultak és lágyan becézgették azt. Nem egy emberrel csókolóztam már életemben, de ez messze túlszárnyalta az összeset egybevéve is. Finom volt, lágy és szinte bizsergett. Kellemesen kirázott tőle a hideg. Egyre jobban kezdtük elmélyíteni a csókot, és percekkel később szájába átfurakodva, heves nyelvcsatát vívtunk egymással. Percekkel később levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Vágyakozó tekintettel vizsgálgattam kívánatos ajkait és ajkamba harapva néztem szemeibe. Szinte rögtön vette az adást és rögtön vissza is hajolt az ajkaimra. Ez most teljesen más volt. Nem volt annyira heves, de még is érzelemmel teli és forró volt. Még órákon keresztül élveztük egymás ajkait, de tovább nem mentünk. Tiszteletben tartotta, hogy én még nem igazán jutottam ennél tovább. Szerintem nem is zavarta. Így szavak nélkül is többet tudott meg rólam és én is róla. Hogy hol szereti, ha simogatják vagy, hogy, hogy szeret csókolni, mikor mennyire hevesen és fordítva is.
- Le kéne menni a többiekhez. – törtem meg a csendet és rebbentettem ki gondolataiból. Bólintott egyet és nyakamba csókolva leszállt rólam, hogy én is fel tudjak kelni. Kicsit rendbe raktuk magunkat és kézen fogva lesétáltunk. A többiek épp vacsoráztak.
- Szólhattatok volna, hogy van kaja. – morgott Soohyun.
- Mi szóltunk, sőt be is mentünk, de mintha süketek lettetek volna, se kép, se hang észre se vettétek. – magyarázta Eli, egy perverz mosoly kíséretében. Inkább nem mondtunk semmit csak leültünk enni. Nem is tudom már, hogy mit is ettünk, mert végig Soohyun kezére koncentráltam, ami a combomat simogatta. Igyekeztem nem látványos jeleket adni arra, hogy milyen kellemes érzés, mert természetesen, így is hat tekintet mereven bámult minket. Nem szóltak egy szót sem, csak mereven néztek. Eli és Jaeseop és természetesen Kiseop perverzen, Kevin és Dongho érdeklődve, mint akik kérdezni akarnak valamit, és Hoon meg úgy, mint egy anyuka. Féltem attól, hogy esetleg nem lesznek kibékülve a dologgal, de szó sem volt róla. És ennek elmondhatatlanul örültem.

Vacsora után szokás szerint átmentünk a nappaliba tévét nézni. Hát arról, hogy mit néztünk, nekem és Soohyunnak megint csak fogalma nem volt. Néztük egy kicsit aztán ölébe másztam és megint egymás ajkainak estünk. Amikor már túl sok volt a többieknek abbahagytuk egy időre. Végül ölébe kuporodtam és elkezdünk valami érdekes filmet nézni. Már talán csak ketten-hárman lehettek rajtunk kívül így annyira nem zavartattuk magunkat. A film végéig a kanapén eldőlve ízlelgettük egymást. Már vagy 11 óra lehetett, amikor valami horrort kezdtünk el nézni. Nem volt valami izgalmas így hamar elaludtam.

Reggel ébredtem csak fel, de ahogy láttam Soohyun át is öltöztetett éjjel, mert pizsamában voltam. Erős karok fonódtak a derekam köré és, amikor megfordultam, egy mosolygós leaderrel találtam szemben magamat.
- Jó reggelt. – nyöszörögtem álmos hangon és nyakába temettem az arcomat, hogy ne lássa, hogy mennyire kómás zombi fejem van.
- Neked is. – emelte fel a fejemet és megcsókolt. – Mit szólnál, ha ma elmennénk kettesben valahova?
- És hova? – nézek rá érdeklődve.
- Az legyen meglepetés. – kuncogott.
- Legyen. – nem sok erőm volt nyafogni, hogy kiderítsem, hogy hova is akar vinni, így inkább visszabújtam hozzá még egy kicsit és pihentünk. Egy jó fél óra múlva, amikor úgy, ahogy magunkhoz tértünk lementünk reggelizni.
- Nekünk még van ma egy interjúnk ma, de addig pakolj össze. Én már a saját cuccom, össze készítettem. – mosolygott. Elég furán nézhettem rá, mert elnevette magát.
- Több napra megyünk? – nézek nagy szemekkel rá és válaszul bólint egyet. – És a többieket nem zavarja? Vagyis hát érted?
- Nem, sőt még örülnek is neki. Ilyenkor senki sem parancsolgat nekik, nyugodtan alhatnak bármeddig és csak próbára kell menniük.
- Ohh, értem. – gyorsan befejezzük a reggelit, mert indulniuk kell, én meg addig felmegyek összepakolni.  Csak egy kicsit nagyobb táskába pakolok be, mint ő.  Igaz nem mondta, hány napra megyünk, de gondolom maximum kettő vagy esetleg három. Amíg visszaérnek, még gyorsan hajat mosok és sminkelek.

 Még vagy két óra eltelik, mire visszaérnek és Kiseop már hívott is, hogy Soohyun üzeni, hogy vigyem le a cuccokat, mert rögtön indulunk, csak éppen vezet. Lecipelem a cuccainkat és várom, hogy ideérjenek. Amint belépnek a lakásba Soohyun felkapja a két táskát és már indulunk is. Egy lélegzetvételnyi időm sem volt, pedig ki akartam faggatni valakit, hogy hova visz Soohyun. Már vagy egy órája kocsikáztunk, de még mindig fogalmam sem volt hova vihet. Autópályán mentünk, szóval jó messze.
- Messze vagyunk még?
- Még három óra. – vigyorgott.
- Három óra? Jézusom hova viszel? – nevetek. Szerettem mindig is a hosszú autókázásokat, de, mint mindig most is elaludtam. Amikor felébredtem fogalmam sincs hol voltunk. Gyönyörű hely volt, gyönyörű épületekkel. Olyan régimódi, de varázslatos. Végül egy eléggé fullos hotelnél parkolt le.
- Tudom furcsa, hogy egy hotelbe hoztalak, de várd ki a végét. – fogta meg a kezemet és besétáltunk. Előre foglalt szobát. És, amikor megláttam a szobát és a kilátást a lélegzetem is elállt. A tengerpartra nyílt. Volt benne fedett medence, jakuzzi, minden.
- Jézusom, ez valami eszméletlenül gyönyörű. – öleltem meg mosolyogva. Igaz, hogy a dormaban lévő körülmények is körülbelül, ugyan ezek voltak, de ez más volt. Olyan varázslatos és romantikus.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott vissza és, amíg én nézelődtem, ő bevitte a szobába a csomagjainkat. Pár perc után követtem és hát nem csalódtam, hisz az a szoba sem volt semmi. Ledobtam magamat a hatalmas ágyra.
- De kényelmes. – mondom kicsit nyöszörgős hangon és ő is ledobja magát mellém.
- Huhh, igen. Ilyen kéne otthonra is. – neveti el magát.
- Akkor, szerintem egész napot az ágyban töltenénk. – nevetek. De aztán rájövök, hogy kicsit félreérthető volt, amit mondtam, mert rögtön magamon találom.
- Szóval az ágyban? – suttogta érzékien a fülembe. Teljesen beleremegtem, ahogy megéreztem forró leheletét a hideg bőrömön. A halk kuncogás, megint bizonyította, hogy nagyon kedvére van a dolog, ezért fújkálni kezdte a nyakamon a bőrt, utána csókolgatni kezdte. Lágy, de annál forróbb és érzékibb csókok voltak. Égett mindenütt a bőröm, ahol ajkai súrolták. Nem bírtam tovább és felnyögtem. – Ilyet csinálj még. – suttogta és kicsit intenzívebben folytatta. Lassan levette a pólómat és áttért a mellkasomra. Nem féltem a dologtól, mert tudtam, hogy valószínű szándékában áll, ha ide hozott, de még nem akartam, hisz előttünk áll az egész éjszaka. Kint még világos volt, pedig tél volt. Így gondoltam addig csinálhatnánk mást.
- Mit szólnál, ha beülnénk a jakuzziba? – suttogom a fülébe. Csak vigyorogva bólint egyet és már öltözünk is át fürdőruhába és megyünk is. Először végül a medencében kötünk ki és úgy játszunk órákig, mint az 5 éves kisgyerekek, persze néha itt, ott kicsit megfűszerezve. Már javában sötét van kint, amikor átmászunk a jakuzziba. Befészkelem magamat az ölébe és csókolni kezdem. Valahogy, most sokkal több ez a csók, mint eddig bármelyik volt. Sokkal érzelem telibb, mintha csakis mi és senki más nem létezne a földön. Minden benne volt. Szeretet, szerelem, fájdalom, vadság, vágy, gyengédség és hevesség egyben. Lassan felfedező útra indultak a kezeim izmos felsőtestén és végül hasán állapodtak meg. Imádtam az izmos kocka hasát. Ujjaim hegyével cirógattam, amíg ő hátamat simogatta és végül felállt velem és a közelben lévő kanapéra fektetett. Fogalmam sincs, hogy mit kereshetett ott egy kanapé, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Lassan egyre lejjebb csókolgatott és simogatott és felsőmtől is megszabadított, míg végül a hasamnál állapodott meg. Nem tudom, hogy honnan tudhatta, hogy a hasamra vagyok a legérzékenyebb, de rögtön ráérzett. Tudtam, hogy innen már nincs visszaút, de nem is zavart. Végül megint felkapott és a szobába vitt. Fogalmam sincs mikor csinálhatta, de a szoba tele volt rózsaszirmokkal és gyertyákkal. Mindenre gondolt. Volt behűtve pezsgő is, de volt egy érzésem, hogy azt majd csak később bontjuk fel. Lassan az ágyra borított és ott folytattunk, ahol előbb abbahagytunk. Lassan minden ruhadarabtól megszabadított, már, ha annak lehet mondani egy apró fürdő bugyit és az egész testemet simogatta. Kicsit felbátorodva én is levettem nadrágját. Láttam rajta, hogy már alig bírja visszafogni magát, de nem siette el. Még mindig csak egy szavamba került volna, és abba hagyja. Óvatosan a fejem mellé könyökölt és a fülemet csókolgatta. Ágyékunkat lágy és lassú mozdulatokkal dörzsölgette össze, amitől
halkan, de annál élvezet telibben nyögtem a fülébe.
- Vigyázok rád. Ígérem. – suttogta alig hallhatóan a fülembe és átölelve teljesen magához húzott. Nem tétovázott sokat és egy lökéssel már bent is volt. Ha akarnám, se tudnám letagadni, hogy mennyire fájt. De ez a fájdalom, más volt, mint amire számítottam. Nem kellemesnek mondanám, de mégis csak olyan okozta, akitől még ez is mennyei volt. Az arcom persze összerándult, így egy kicsit meg is állt, hogy megszokhassam. Bólintottam egyet és lassan, megint mozogni kezdett. Idővel egyre hevesebb és hevesebb lett. Egyre élvezet telibben nyögtünk és a fájdalom is elmúlt. Szívverésünk szinte egy dallammá fonódott. Ennél szebb dallam nem is létezett. Éreztem, ahogy egyre jobban lüktet és mind a ketten egyre közelebb voltunk a csúcshoz. Végül nevét nyögve megremegtem és jutottam fel a csúcsra vele egyszerre. Most már teljes mértékben, csak az övé voltam. És ez boldogsággal töltött el. Kicsúszva belőlem fordított át minket és mellkasán fekve pihegtem. Bebújtunk a takaró alá és ugyan így vissza fekve aludtunk el.

Reggel puszikra ébredtem. Már a reggeli is ott várt. Megreggeliztünk és a nap nagy részét fekvéssel és semmittevéssel töltöttük. Kipihentük a sok hetes fáradalmat és stresszt. Este sétáltunk egyet a parton holdfényben és egy padon ülve néztük a csillagokat. Az idő kellemes volt. Órákig ültünk és beszélgettünk. Másnap reggel indultunk vissza, hisz aznap este még fellépésük volt. Sokkal rövidebb időnek tűnt a visszaút. A dormba visszaérve persze mindenki csak feküdt és nem csinált semmit, de Soohyunt meglátva mindenki felpattant és tetette a jó gyereket. Nevetve néztem őket. Végül rendbe kellet rakniuk mindent, amíg mi kipakoltunk. Utána persze nem úsztam meg a Kiseop általi kihallgatást. Soohyun persze csak nevetett az egészen, ahogy az ulzzang magával rángatott a szobájába. És nagy megkönnyebbülésemre nem is zavarta, hogy ilyen ’intim’ és belsőséges kapcsolatot ápolok Kiseoppal. Elmeséltem neki, hogy mi mindent csináltunk, de a szexet, amire igazából kíváncsi volt nem említettem. Hagy kínlódjon egy kicsit. Láttam rajta, hogy már majd fel robban, de úgy voltam vele, majd megkérdezi. Még vagy fél óráig dumáltam nekik a semmiről, mert időközben Eli is bejött, amikor már nem bírták és szinte egyszerre kérdezték meg.
- De lefeküdtetek? – csak nevettem rajtunk.
- Szóval csak ez érdeke? – nevettem tovább. – Igen le. – mondtam végül. A reakciók, azok voltak, amire számítottam. Egy perverzen vigyorgó Eli, aki valószínűleg elképzelte az egészet és egy mosolygós, de aggodalommal teli Kiseop. Tudtam, hogy ha Eli kimegy és jön az újabb kérdésözön, hogy fájt- e, elég figyelmes és türelmes- e volt és a többi. Így is lett. Nyugisan válaszolgattam neki, hogy megnyugodjon. És nem is zavart. Annyira jól esett, hogy így aggódott értem és még most is csak én voltam neki a fontos. Végül a beszélgetésünk birkózásba torkollott. És persze szokás szerint én vesztettem. Már annyira hiányzott, hogy ilyen önfeledten, hülyéskedjek vele. Mert nekem Kiseop volt az örök ’szerelmem’. Igaz, hogy soha az életben nem bírtuk volna ki egy párként, de becsületes kisgyerekként megígértük egymásnak, hogy bármi is történjék, mi mindig ott leszünk egymásnak.

Este fele mentem elmentem velük a fellépésre és a színpad mellől figyeltem. Le akartam menni a nézőtérre, de Soohyun úgy vélte, én nem oda való vagyok. Meg persze, hogy biztos összenyomnának. Persze csak jót nevettem az egészen, de így legalább, amikor videókat vetítettek, hogy legyen idejük átöltözni vele lehettem. Mondhatni ezek voltak életem leg szebb napjai, mert végre Soohyun az enyém volt és csak az enyém én meg az övé.