6.Bad things

Nagyokat pislogok GD „Szeretlek” kijelentésére, de csak elneveti magát.
- Nyugalom, nem úgy értettem, csak nyisd ki. – mosolygott és érdeklődő arccal figyelte, hogy fogok reagálni arra, ami benne van. Kinyitottam a dobozt és valami nagy feketét, és egy kisebb dobozt pillantottam meg. Kivettem a kisebb dobozt és a nagy feketével kezdtem.
- Jézusom, te még emlékeztél erre? – nézem tátott szájjal.
- Edzett vagyok én már. Részegen is emlékszem mindenre, ami fontos. – nyakába ugrok.
- Köszönöm. – majd a kisebb dobozt is kinyitom. Egy ékszerdoboz, benne egy karkötővel. Köpni-nyelni nem tudok, olyan gyönyörű.
- Örülök, hogy tetszik. – mosolygott rám. – De én megyek is, mert a fiúk már várnak. – megölelem még egyszer és, amikor elment visszamegyek Soohyunhoz.
- Ki volt az? – kérdezi teljes kómában és még félálomban, aztán felém fordul.
- Néééééééézd! Ji-től kaptam ONE OF A KIND – os pulcsit. Pedig részeg volt, amikor megígérte. – fekszem vissza mellé vigyorogva és hozzá bújok. Végül mind a ketten visszaalszunk. Összevissza forgolódok, mert nem tudom, hogy kényelmesebb, végül Soohyun hasán keresztbe fekve alszom el. Olyan valóságos, amit álmodok, hogy szinte remegek. magamnál vagyok, de mégis álmodok. „Soohyun ébressz már fel.” csak erre tudok gondolni, de nem történik meg. Soohyun békésen alszik és észre sem veszi, hogy én mennyire szenvedek.

[DREAM]

„ Nyugisan alszom Soohyun hasán, miután feljöttem. Minden békés és nyugodt. Nem igazán tudok aludni, ezért csak nézek ki az ablakon. Gondolok egyet és ki is megyek az erkélyre. Órákat állok ott, de nem történik semmi. Mintha az idő nem akarna változni. Nincs már sötét, de világos se. A hó esik, de mégsem lesz semmi nyoma.
- Biztos csak hallucinálok. – motyogom magamban és visszamegyek a szobába. Leülök az ágyunk szélére és Soohyun arcát figyelem. Nyugodt, édes, békés és imádnivaló. De valami furcsát kezdek érezni. Korog a gyomrom. De nem vagyok éhes, sőt undorodok az étel gondolatától is. Gusztustalan. Soohyun nyakán az ütőeret kezdem figyelni. Olyan édesen lüktet. Legszívesebben rögtön rávetném magam, és az utolsó cseppig kiszívnám a vérét. De nem vagyok vámpír mi ütött belém. Fogom a fejemet. De annyira vágyom rá. Odamászok nyakához és nyalogatni kezdem. Érzem nyelvem alatt, ahogy lüktet. Hamar elveszítem a kontrolt és nagyot harapok. Ömleni kezd nyakából a vér, én meg teljesen rátapadva szívom, mint egy vadállat. A szemei felpattannak és próbál eltolni magáról.  De nem tud, erősebb vagyok. Meg akarok állni, de nem tudok. Csak egyre elhaló ordítását hallom, ami végül csak nyüszögés. Nem szívom ki az összes vérét, de túl sokat. Mielőtt még lecsukná, a szemeit végigsimítok arcán és könnyekben török ki. Hogy tehettem ezt? Miért tettem?
Órákig ülök mellette. Vagyis már csak a teste mellett és sírok. Az idő mintha megint újraindulna. A hó vérvörösen rétegződik mindenütt, a szél fúj, és én mindent vörös foltosan látok. A fehér pólómon ott van Soohyun vére, csak úgy, mint az államon és az ajkaimon.
Visszakuporodtam mellé és kezét szorongattam. Este fele volt és mi még ki sem mentünk, így az egész banda beállított, hogy nincsen- e baj? Kevin, Kiseop és Dongho sokkot kaptak, így őket Hoon kivitte a szobámból. Aj és Eli meg szinte rögtön levágták a szituációt, hogy mi történhetett és lassan gyilkos tekintettel közelítettek felém. Féltem. Pedig tudtam, hogy egy ütéssel mind a kettőt simán a padlóra küldeném.
- Tudtam, hogy nem lett volna szabad a közelünkbe engedni. Hallgatnunk kellett volna az apjára, hogy be fog kattanni. – kiabált, AJ.
- Te rohadt vadállat. – lökött a falnak Eli. Egyik karjával, a torkomnál a falnak szorított. Gondolkoztam rajta, hogy őket is leterítem és elmenekülök, de nem láttam értelmét. Hátha megszabadítanak a szenvedéstől. A szenvedéstől, amit Soohyun halála okozott. Sorra kaptam a nagyobbnál nagyobb ütéseket, de nem zavart. Azt vártam, hogy mikor jutok legalább eszméletlen állapotba. De nem így történt. Abbahagyták.
- Hagyd, AJ. Nagyobb szenvedés neki, ha Soohyun látja halottan. – mondta Eli és otthagytak. Ott térdeltem Soohyun ágya mellett és szenvedtem. Nem hittem volna soha, hogy van annál nagyobb szenvedés, mint ami velem történt, amikor az a zakkant lány elraboltatott. De volt. Az, hogy életem szerelme halott. És, hogy miattam.”

[END OF THE DREAM]

Valaki rázogat. egy ismerős és édes hangot hallok, ami mindig elvarázsolj. „Ébredj fel.” Ezt az egy mondatot hajtogatja folyamatosan. De nem tehetem, hisz megöltem. Biztos hallucinálok. Könyvelem el magamban, és nem hagyom magamat a mámorító és imádnivaló hangnak. Hirtelen, valami hideget érzek, és kipattanak a szemeim. Soohyun az és a fürdőszobában a zuhany alatt vagyunk. A víz jég hideg, de nem érdekel. Nyakát vizsgálgatom és semmi baja. Könnyek közt küszködve támadom le és csókolom meg. Szerencsétlen nem érti, hogy mi ez a hirtelen kitörés, de mit tehetnék? Éreznem kell. Éreznem, hogy él. Végül melegebbre állítja a vizet és végül visszacsókol. Csak hosszú-hosszú percekkel később válunk el egymástól, hogy levegőhöz is jussunk.
- Mit álmodtál? – kérdezte zihálva és suttogva. De ahelyett, hogy válaszoltam volna, csak megint megcsókoltam. De sokkal lágyabban és érzékiebben. Minden érzelmemet beleadva.
- Majd elmesélem. – suttogtam fülébe és cimpájába haraptam. Lassan áttérek nyakára és megszabadítom a vizes ruháitól. Csak óvatosan csókolgatom nyakát, mert félek, hogyha megharapom, minden valósággá válik. Hátát és oldalát simogatva csókolgatom és szívogatom óvatosan nyakát, míg végül ő is teljesen megszabadít a ruháimtól. A vizes ruháink a földön hevertek mindenhol, mi meg egymást ölelve és csókolva álltunk a zuhany alatt hosszú perceken keresztül. Végül gondoltam egyet, és a csempéhez szorítottam. Egyre lejjebb és lejjebb haladtam testén kezeimmel, amíg el nem értem oda.
- Forró! – suttogtam füleibe. Tudtam, hogy megijeszti, amikor ennyire hirtelen letámadom, de olyan jót szórakozok rajta mindig. Lassan, kínzó lassan kezdem el mozgatni a kezemet. Egyre lejjebb kezdtem csókolgatni és, hogy még egy kicsit kínozzam megálltam hasánál és harapdálni kezdtem. Mindig is imádtam az izmos hasát. Amikor végre meghallottam azt a bizonyos nyögését, amikor már szinte szenved a vágytól, vigyorogva egyel lejjebb tértem és kínzó lassúsággal nyaltam végig merev farkán. Imádtam szívatni azzal, hogy mindent ilyen lassan csinálok. Ezért utálta, ha nem hagyom, hogy ő irányítson. Lassan nyalogattam, mintha csak fagyit ennék. De mivel nem akartam, addig játszadozni vele, amíg el nem megy bekaptam és szívogatni kezdtem. Erősen szívogattam, de amikor már éreztem mennyire lüktet abbahagytam és vigyorogva felálltam hozzá. Pillanatok sem teltek el, és már ő szorított a falhoz, egyik lábamat a derekára húzva. Nyakamba mélyesztette a fogait és abban a pillanatban be is lökte teljes méretét. Felidézte az álmomat, de legkevésbé most ez érdekelt. Nyaka köré fontom a karjaimat és mélyen a szemeibe néztem. Tökéletes pillanat volt. Egyre hevesebben és mélyebbre lökte én meg egyre hangosabban nyögtem alatta. Egyre szorosabban húztam magamhoz, ahogy éreztem, hogy nincs sok hátra.
- Szeretlek. – suttogtam fülébe két nyögés között. Végül hevesen ajkaira marva éreztem meg a forró nedvet szétterülni magamban, ami megadta a végső lökést számomra is és nevét nyögve élveztem el. Percekig álltunk még egymást ölelve a víz alatt, ami ugyan forró volt, de mi hidegnek éreztük.  Amikor a zihálás abba maradt mind a kettőnknél, lefürdettük egymást és egy törölközőt magunk köré tekerve kéz a kézben sétáltunk vissza a szobájába.
- Máskor halkabban… még aludtunk volna. – hallottam Kiseop megjegyzését, de most ez érdekelt a legkevésbé. Majd kiengesztelem valahogy később. Bementünk a szobába és az ágyra dőltem, Soohyun meg mellém.
- Mit álmodtál, ami ezt váltotta ki belőled? – húzott az ölébe és az arcomat simogatta. Elmeséltem neki mindent, és láttam, hogy még őt is lesokkolta.
- De sose tennék ilyet. – motyogom. – És egyszerűen éreznem kellett, hogy igenis élsz és az enyém vagy. – hajolok fel hozzá és megcsókolom. Csókoljuk egymást még egy ideig, aztán felöltözünk és eszünk valamit.
- Mit csináltok ma? – bújok hozzá.
- Ma szerencsére semmit. Elmehetnénk valahova bulizni, ha gondolod.
- Ez egy remek ötlet. – ugrok nyakába, csillog szemekkel.
- De nem ihatsz. – állít le egy kicsit és a szemeimbe néz.
- Hogy mi? – nézek rá hatalmas szemekkel. – Miért is nem ihatok?
- Mert fiatal vagy, és múltkor is iszonyatosan leittad magadat.
- De most te is ott leszel és akkor sokkal többet ittam, mint úgy amúgy. – nézek rá.
- Nem érdekel. Nem fogsz inni. – nem veszekszem vele erről. Úgy is fogok, mondhat nekem bármit.
- Megyek egy kicsit Kiseophoz. – puszilom szájon miután ettünk és felmegyek. Bekopogok, bár nem kéne általában és bemegyek.
- Ohh eszedbe jutottam én is? – vigyorgott.
- Mindig te vagy az eszemben. – nevetek és bebújok ölébe.
- Fogadok 10-ből 9-szer Soohyun.
- Jó, na. Igen, de attól még szeretlek. – puszilom szájon. Ő az egyetlen, akinek így köszönök. Soohyun után vele a leg belsőségesebb a kapcsolatom. És meglepődésemre, ezt Soohyun is elfogadta. Órákig beszélgettem Kiseoppal, de aztán ő elment fürdeni én meg összedobtam valami vacsoraszerűt nekik, hogy ne mindig a „rendeljünk pizzat és annyi” féle vacsorát egyék. Mondjuk én sem vittem túlzásba a dolgot.  Rántott hús, rizs, saláta és itt meguntam.  De szeretik, finom és még mindig egészségesebb. Kivételesen az asztalnál ettünk mindannyian. De nekem volt a legjobb, mert én Soohyun ölében feküdtem ő meg etetett. Igaz néha kicsit nem a számba ment, de ez a legkevesebb. Amikor befejeztük rájuk hagytam a mosogatást és Soohyun javaslatára felmentem készülni, mert szerinte így is évekbe fog telni. De végül is csak megfürödtem, hajat mostam és szárítottam, sminkeltem. A ruha volt a nehezebb. Nem akartam parti picsa szerkót, de ezt a túl semmilyen hétköznapit sem. Végül inkább megkérdeztem Soohyunt, hogy mit vegyek fel. Azt mondta puccos helyre megyünk szóval valami elegáns, de mégis partihoz illő legyen. Végülis rajta végignézve a koktél ruha mellett döntöttem. Piros rövid ruci, fekete kövekkel díszítve felül és egy fekete magas sarkú és hozzá kistáska.
- Megfelel? – megyek le mosolyogva.
- Tökéletes. – jön felém Eli. Lekap a harmadik lépcsőfokról és a kocsihoz visz.

Beültem Soohyun ölébe és a többiek is szép lassan beszálltak, miután vitáztak pár sort, hogy ki hova üljön. Elindulunk, de furcsállok valamit.
- De hát erre már nincsenek is puccos parti helyek a városban…- nézek ki az ablakon.
- Ki mondta, hogy a városba megyünk bulizni? – kérdezte Kiseop nevetve. Sose értettem, hogy tud mindenen nevetni, de ráhagytam. Odabújtam hozzá és néztem, hogy hova megyünk. Végül két óra után odaértünk, ahova Soohyun mondta. Tényleg elég elit hely lehetett, mert csupa sznob, elegáns, gazdag, gyémántokkal teli lánnyal és a náluk jó 10 évvel idősebb pasijaikkal volt tele.
- Soohyun nekem ez a hely nem tetszik… Tele van gazdag nagyképű sznobokkal… Én nem illek ide… Nem mehetnénk máshova? – nézek rá hatalmas szemekkel. Az mindig megtöri. De most nem így történt.
- Tudod, hazudtam. Díjátadóra jöttünk, nem buliba. – még nagyobb szemekkel bámulok rá.
- És ezt azért nem lehetett elmondani, mert…? – akadok ki. Nem az volt a baj, hogy díjátadóra hozott, hanem, hogy nem mondta el. Tudta, hogy nem voltam oda az ötletér, már akkor sem, amikor még nem is jártunk, de Kiseop már emlegette, erre ő mit csinál? Hazudik, hogy eljöjjek. De mivel nem a vita ideje volt, ezért csak megfogtam a kezét és mosolyogva bementünk. Leültünk a helyünkre és vártunk. Megértettem miért nem mondta el, hogy ide jövünk. Halál unalmas. Egyedül az a kategória volt érdekes, amiben őket jelölték. Na, ott egy kicsit feléledtem és Soohyun meg Kiseop is a kezemet szorongatta. Mint a többi kategóriánál itt is volt szép kis időhúzás, hogy fokozzák az izgalmat. De végül kimondták a nyertes banda nevét. Először csak letörtséget láttam az arcukon. De hát azt mondták, hogy a U Kiss nyert. De pár másodperccel később, Soohyun örömében a karjaiba kapott és megcsókolt. Én boldogan viszonoztam és, amikor elengedett és letett csak mosolyogva tapsoltam.
- Annyira büszke vagyok rátok. – ölelgetem végig őket. Ilyen boldognak se sűrűn láttam még őket. Már nem is untam annyira ezt az egészet, hisz jó volt látni a mosolyt az arcukon, a csillogást a szemükben. A kemény munkájuk tényleg meghozta a sikert.   

De jött az a rész, amit nagyon is vártam. Az after parti. Na, az tényleg nagyon jóra sikeredett. Leszámítva, hogy Soohyun tényleg tartotta magát a nem ihatok elmélethez. Mondjuk nem ment vele sokra, mert amíg ő valakivel beszélgetett én elmentem Hoonyval inni. Ő nem tudta, hogy Soohyun kicsinálna érte ezért hagyta. A végére viszont teljesen kivoltam. Nem a pia miatt, hanem, hogy mindig gazdag kiscsajok legyeskedtek Soohyun körül és próbálták becserkészni. Az egyikkel majdnem összeverekedtem, és nem egyel, aki túl intimen viselkedett vele közölnöm kellett, hogy bocsika mi még mindig együtt vagyunk.
- Ez egy agyrém volt… - morgok, amikor beülünk a kocsiba. – Utálom, hogy mindenki rád nyomult. És a lábam is fáj. – dobom le a cipőimet. Kissé nyűgös vagyok és vagy egy liter pezsgőt is megittam, meg még ki tudja mit.
- Most látlak először részegen – nézet nagy szemekkel Kiseop. Szinte bámult.
- Inkább segíts levenni ezt, a hülye ruhát. – babrálok a cipzárral.
- Most nem csak mi vagyunk itt, maradjon rajtad a ruha. – suttogott Soohyun a fülembe.  Itt részemről képszakadás és a következő, amire emlékszem egy nagy csattanás és mentősziréna. Mentők és kórház.